Lelki vándorút

 

    Kevés japán filmet van alkalmam megnézni…mert leragadok az animéknél, hát így van ez. Na mind1. Örömömre láttam ezt a filmet ma reggel a HBO-n. A nevekkel sosem voltam jóban, úgyhogy passz mennyire nevesek e a rendezők, írok, stb-k, akik szerepeltek a stáblistában…

A film maga egy elég egyszerűnek tűnő cselekményt dolgoz fel: apa-fiú kapcsolat, amely ellentéteken és ki nem mondott érzelmeken nyugszik. Tehát akkor már nem is létezik?

A kezdeti ömlengésen túljutva, ahol is a magyar szinkro szerint a hölgyemény, akiről később kiderül, hogy a feleség, “apukának” hívja a főhősnek tűnő személyt…sza’l ilyen fejfogós stílusba, számomra sokat nyavalygott a csaj. Kibírtam. Mint később kiderült már régóta nem látta egymást a két férfi (apa-és fia), és újbóli találkozásuknak a fiú ellent mondott. Pedig azt hinné az ember, hogy az apa nem tud megbocsátani, pedig nem… A történet tovább gyűrűzött, a fiú halálos betegségben szenved. Mit is tegyünk most….? Ken-Ici (a fia) sokat járta Kínát, és tanulmányozta a vidéket, illetve népi opreákat (ha jól emlékszem) … főleg az álarc viselésének tulajdonított nagy jelentőséget, ez a későbbiek során kiderül, miért. Az apa (Takata) értesülve a betegségről elhatározza, hogy befejezi fia “munkáját”…nem akarok belebonyolódni a történetbe nagyon, nem is ez a lényeg, hogy mi a sztori, hanem az üzenet. Erősen pszichológiai jellegű a hangulat, úgyhogy aki nem képes az önelemzésre, annak nem ajánlom. Számomra az egyik legfontosabb momentumot akarja ábrázolni az életből: a kapcsolatok fontossága, feltétlen elfogadás, érzelmeink kimutatása. Minden részlet megfelelő zenei áláfestéssel van társítva, illetve a fontos eseményeket az teszi méginkább jelentőssé, hogy Kína szebbnél szebb tájegységeivel záródnak a részek. Abszolút keretbe foglalja a történése és ad a léleknek egyfajta monumentális seggberugást, hogy vazz értékeld a jót és a szépet, legyen az bármi (egy személy, egy tárgy, egy érzés).

Az egyik fő kérdés, amit feszeget: miért élünk álracba? Miért könnyebb így élni? Kell így élni? Lehet? Illetve a kirekesztettség érzése jelenik meg még nagyon pontosan…ugye japán nemzetiségű férfi átkerül egy számára idegen közegbe, kínai csoporthoz, mivel fia nyomát követte, és tolmács nélkül nem tud kommunikálni sem. Nem sokat beszélnek a filmben, ami nem is baj, mert van amit nem lehet elmondani szavakkal, mert érezni kell(ene).