Reggelire…

Reggeli teendőimet elvégezvén, mint örült ki letépte láncát kapkodtam, mert mindennel el voltam maradva: takaríts, pakolj össze, mosogass, kiskutyafüle…enni nincs idő, minek amúgy is? XD Lett vagy 10óra mire hazavágtam a házat és csilli-villi meg minden…
Akkor go mutter, mert öcsémnek ma van a ballagása és ebéd és retye-meg rutyu meg minden szenthótszarizé… Jótesó segít muttinak főzni-sütni-teríteni-idegösszeroppanást kapni A lényeg az, hogy emelt fővel hadakoztam a ‘mindennel’ és a már korgó gyomrommal, mikor mellettem a svédasztal ott kacsingatott: “EGYÉLMÁNMEGVAZZZZEERRRR”, mikor is befutott az első rokonbrancs és kezdődött az awwwwság. Családi találkozók rulz. Fél órán belül mindenki odarajzott, persze enni már meg emiatt nem tudtam, mert na hogy néznék ki telepofával, hörcsök szájjal, vicsorogva, ahogy ühümöznék, hogy dejóvazz…legalább anyám nyócfajtát főzött, hogy jöttetek XDDD

Sz’al nem ettem továbbra sem. Volt már vagy féldél…én meg x~O már haldokoltam…mire apám benyögi, hogy igyunk akkor-mondom már megint vazz…Nem vagyok egy nagy piás, de azé’ ha van Jagermaister akkor a közelben ott vagyok én is…bár most nagyon oldalogtam, mert üres gyomor+feles Jéger=túl korai részegség. Lényeg az, hogy szarul oldalogtam…apám elkapott. “Igyál baszod…öcsire” (mondom magamban: majd rá is hányhatok, ugye? :P) és már ott is volt az első feles pia a kezemben…vesztemre szoba közepén álltam, kimenni innen esélytelen, elállták az ajtót…mire megittam (ugye húzóra illik), jöttek azok, akikkel nemkoccintottam…*agyrém*…AHAN mondom magamba…”na jó, akkóóó igyunk vazz, ki többre…” XDDD Úgyhogy gyorsba ebéd előtt becsíptem, kb. 15perc alatt vagy még annyi se volt. Éljen! Mekkora jól éreztem magam. Egyből mindenkivel közös nevezőn voltunk: mégpedig, hogy mit igyunk ezután… XDDD”

Amúgy azt hozzáteszem, hogy 3 órát aludtam az éjjel, mert csak…

Ebédig sikerült nem az asztal alá inni magam, hanem asztal fölé, nem? XD Á, semmi…3 felesnél “kitettem” a zárva táblát. Akkor kezdtem kissé émelyegni is, éreztem, hogy ez lehet nem a legjobb reggeli, és a konyhabéli finom kis kajákra gondoltam… azt hittem rosszul leszek, de nem. Fél óra múlva ebédeltünk, és sikeresen ételhez jutottam végre…ehettem ami tetszett, éljen a zaba.

Jégerezésből kialakult bódultság+ebéd=kóma.

Közben persze, mint vendéglátó ténykedtem ugye, mert hát mutti jobb keze lenni én… Úgy kettő körülre a banzaiebéd befejeződött és akkor kezdtem érezni, hogy végem van… Koffeint nekem, de azonnal, nem egyet, százat…mint valami fulldrogos rontottam (jah XD támolyogtam és dülöngéltem szinte) a konyhába és csaptam le a XXI.sz.-i vívmányra, amit háromazegybenneknevezünk, rögtön hármat egy csészébe tettem XDDDDDD

Megittam.

Éreztem, amit ereimet és testemet átjárja azzzz ERŐ! XDD Úgy éreztem, megmenekültem…de NEM. Nagyszüleim kértek meg arra két ábránd közben, hogy mutizzam már meg a kecót, mit is csinálgattam rajta, hogy rendezkedtem be…Armageddonként súlytottak le rám eme szavak, és én minden ellenkezésem ellenére hevesen bólogattam és igeneltem és mosolyogtam és anyuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu

Délutánom további sanyarú részét nem is merem felidézni…a Papa 82éves és őstermelő alias mezgébácsi XD A lényeg az, hogy van egy csomó gyümölcsfa az udvarba és éppen nem minden egyes levelet, de mindenet tüzetesen átvizsgátunk….-_- annyira élveztem: eső után, félig felázott talajon, magassarkúban…(szar az élet X-X) Szenvedésem órái kurva lassan teltek, de túléltem (hisz most itt írom, sz’al tényleg valóság)-vagy legalábbis asszem.

A Jéger maradékát hazahoztam… Ahoj!!!