Ház a tónál

        Keanu Reeves is a kedvencem … (ööö nem a Mátrix miatt, de az ütött anno…spec. az Otthonom, Idaho-ban láttam először asszem). Annyiszor ment már az HOB-HOB2-n és annyiszor lecsúsztam már róla…és már qrvára zavart, hogy nem látom, de ma végre elkaptam. Banzai! Igazából a párosítás elsőre nem tetszett…Sandra Bullock meg Reeves, meg még szerelmesek is…o~O ahannn…aztán kellemesen csalódtam. Bár bevallom Bullock filmjeit annyira nem tartom számon, mint fent megnevezett pasiét…mindig is vonzottak az Ő által alakított deviáns-nem megszokott személyiségek, akik valami mást akartak a világgal, nem azt, amit a világ akart velük és tűnődve szemlélték azt.
Na, de go back the film. Sz’al a film…lávsztori? Hólllliwúdi? Hát jah…sajna evvan…viszont van egy jó hírem: ez a jó hóliwúdilávsztori, amit az ember szívesen megnéz mégegyszer, mert annyira nem szokványos. Persze a sablon elemek megvannak, mint családi tragédia, fel nem dolgozott érzések, meg nem bocsátás, mégis különös légkör veszi körül az egészet. Egyfajta építészeti köntösbe van feltüntetve az egész film. A ház, amely az elfojtást szimbolizálja mindkét szereplőben. Illetve a pasi építésztervező mivolt…ahogyan beszél a fényről, annak játékáról, annak non-direkt módjairól, a stílusokról. … Illetve a nő, aki orvos és életeket ment. Talán csak a sajátját nem tudja megmenteni?
(…elkalandoztam…)
Némi fellelhető szenvedély volt érzékelhető, de nem az a mindennapi fajta, inkább asszociatív jellegű, és mindenki úgy értelmezi, ahogy megérzi azt-igen, leginkább érezni kell ezt a filmet, nem “nézni”. Az én értelmezésemben a fény az emberi kapcsolatokat szimbolizálja, az építészet pedig a kapcsolatteremtést, a rajzolás és tervezés pedig az érzelmek megvalósulását. Érezni művészet….egyre inkább ez fogalmazódik meg bennem. Minden művész, akiről tanulunk töri-rajz-irodalom témában csalódott volt-szerelmes volt-boldog volt-szenvedett-hagyta kicsapongni magát-hagyta, hogy megtalálják a világ dolgai…de alapvetően mindannyian abban egyeztek, hogy érzéssel életek, vagyis ők életek. (…) Tehát az én logikám szerint az érző lélek képes az önkifejezésre és valamilyen általa művészetnek tartott formában kifejezni azt (ez bármi lehet, a szabad fantáziának nem lehet határt szabni).

Kitérő. Poén1: mikor elolvastam a tartalmát, akkor mmegállapodtam magammal, hogy jó semmit nem kell várni, két jó színész játsza, biztos jó lesz. Mert a tartalom alapján egy szokványos sztroi volt. Poén2: kihagyták a leírásból ama tényt, hogy a két szereplő nem egy időben-egy síkon találkozik. Ahan, jól érted…szal a pasi 2004-ben él, a nő meg 2006-ban, amikor az első levelet váltják. Anomália rulzz. Először azt hittem valami scifi lesz…néztem is nagyot O.O De már közben is rájöttem, hogy nem sci-fi lesz, meg nem azért van ez az időeltérés. Ez a varázslat…a varázslat, mely a szerelem időn túli mivoltára mutat … közhely? Annyi mindenre aggatjuk már ezt a szót, főként fontos és a “lét” számára nélkülözhetetlen dolgokra-érzésekre. Nem közhely. Hagytam magam, hogy elragadjon az érzés, amit sugárzott a film…a vágy arra, hogy létezik egy mindenek felett álló érzés és bárkivel megtörténhet, hogy hatalmába keríti őt… Mindez az építészeti köntösön kívül megkapó természeti képekkel volt keretezve. Ház a tónál: az üvegablakokon beáramló fény, az idő ette falak, az évszakok múlása…a fény csillogása a tavon naplemente közben…a fák ágain megrekedő hó télen. Gyönyörű.
Túlontúl magával ragadtak ezen képek, bár a filmet sem a nagy monológokról lehet jellemezni…sok “csend” van benne. Az idő eltorzulása megintcsak varázslatossá teszi a légkört… Nem ragozom tovább, engem lenyűgözött: nem az extraságával, nem a monumentalitásával, nincsenek benne világmegváltó gondolatok, nincs benne lekezelés…Csakis az egyszerűség diadalmaskodott, ami különösen volt felöltöztetve.
Az élet apró csodái jelentek meg a szép természeti képekben…olyan felemelő számomra. Persze a magasztos érzés, ami nincs eltorzítva a realitás szarságaival, >hogyde nehiggy ilyenbe, meg tiszta hülye vagy< című mondatok kimaradtak, tényleg egy kis “csodává” teszi azt a 105percet, amit a film nézésével tölt az ember.

Jó néha kilépni a mindennapokból…