Miben tér el a S.A.C. a GitS tematikájától

Ez volt a teljes cikkem, ami írtam az ehavi Mondoba – kitétel volt a kb. 4500 karakter szóközzel együtt. Íme:

„Ha a fizikai test elpusztul, létezhet-e tovább a szellem a hálózatban, fenntartva az egyéniségként létező lényt?”

Egy mondattal meghatározva a GitS világ: hétköznapi szimbólumok összetett ábrázolás-rendszere.

Vallás, lélekvándorlás, posztapokalipszis, futurizmus, montázstechnika, posztmodernizmus és fogyasztói társadalom, tradicionalizmus, megosztás, nanotechnológia, információ, nemetika, létezés, szenvedés… felsorolva is súlyos lista. Ezen fogalmak értelmezésének világába repít el a Ghost in the Shell és a hozzá tartozó alternatív sorozat, a Stand Alone Complex(SAC). Míg az egész estés mozi Motoko létezésének tényét elemzi, addig a sorozatok gyönyörűen kibontják a filmben is felmerülő részkérdéseket.

Az alkotásokról elmondható a tény, hogy egyetemlegesen halad a nagyból a kicsibe, a globalitástól az egyénig bezárólag ad teljes képet a létezésről és annak textusairól. Az egyszerű kérdésre, miszerint gép-e az ember, és születhet-e önálló tudat a gépszellemből nem ad teljes választ egyik mű sem, mivel számoló az emberi tényezővel a néző személyében, aki szabad akaratából döntheti el, miben rejlik hite.

A GitS alkotások teljesen önálló vallási szerkezettel rendelkeznek, ami lényegébe véve az egyén önállóságára törekszik A hit és hinni tudás egy fontos alaptétele a műveknek. A mozifilmben ennek számos megjelenési formáját láthatjuk, amely Motokot érinti legfőbbképp, hiszen az ő emberi mivolta egyetlen elő szervrendszerre korlátozódik, ami az agya, mely tudatát rejti. Lényegében kiborg teste tartja életben, melynek eredményeképp elvi kérdések vet fel benne: vajon ő ember-e vagy gép, valódi-e egyáltalán, vagy eredeti nélküli másolat? Ezen gondolatsorok számos alkalommal kerülnek előtérbe a SAC-ban is. Az alkotások esszenciális vallási mivolta úgy gondolom, mégis az alkotók személyében rejlik: míg Shirow a sintoizmus híve volt, addig Oshii keresztény vallásban nevelkedett.

Az élet és halál újfajta értelmezést nyer a fejlődés jegyében vívott csatározások során, mind politikai értelemben, mind emberi szinten. A SAC átfogó képet ad a csapat összes emberéről, míg elődjénél zömében Motoko állt a középpontba. Ezen fiziológiás létkérdések során kerülünk szembe a születés fogalmával: születhet e önálló tudat adathalmazok egységéből? Mi az, ami biztosíthatja ezen lény megszületését?

Emellett fontosnak tartom még azon egyszerű és olykor homályos vonalat, ami a hőskultuszról szól. Motoko is erős karakterre bír, hisz harcol a külső ellenségekkel és a belső bürokratikus akadályokkal is Egyénisége csapattá olvad a SAC-ban, mely csapatnak ő a gyakorlati vezetője, és sikerességük egymásba vetett hitükön alapszik. Emellett minden epizódnak megvan a maga hőse, vagy a Section 9-en belül, vagy mint társadalmilag elfogadott hősként. Az általános tény az, hogy az embereknek szüksége van egy hősre, mert különben elvesztik hitüket. Ehhez a gondolathoz kapcsolnám az álom és hit párhuzamát, amely ebben a világban nagyon fontos és veszélyes utat tör magának. Mások álmait álmodni csak, egyenlő a halállal, mégis szükséges álomvilágban élni a való világ küzdelmei miatt. Ha önmagában nem hisz az egyén, akkor felmagasztal valaki mást, megkönnyítve így saját sorsát. A nagy szavak mellett figyelmet fordítanék még a filmben és sorozatokban is megbújó lágy erotikára, melyet szintén Motoko zord, de mégis nőies személyisége ad: lenge ruhái (ha egyáltalán van rajta ruha) és nyilvánvaló pózai, amiből sugárzik törékeny énje.

A SAC sikerességét még egy mű generálja: J.D.Salinger Zabhegyező című művét átülteti a bonyodalom fő motívumaként a rendező (ezen irodalmi alkotás legfőbb mondanivalója a céltalanság és a semmittevés feleslegességén alapul, amely romboló hatással van az új felnövő nemzedékre). A Nevető Ember, más néven Vigyori titka abban rejlik, hogy önmaga önkéntelen népszerűsítésével tette érdekessé és teljessé az egész történetet. A tettei miatt kialakuló ellenreakciók társadalmi mozgást igényeltek az egyének részéről, amely pozitív, negatív formában egyaránt megnyilvánulhatott.

Továbbá a sorozatokban minden szereplő gyakorlatiasabb és rugalmasabb jellemet kapott, fiatalos lendülettel mennek neki a már-már frusztráló problémáknak, amely főként a 2ndGIG, második évados sorozatban bontakoznak ki. A reményvesztettség teljességével ad hiteles képet az egyén céltalanságáról. Van még egy teljesen alternatív szál, ami már csak a SAC-ban létezik:folyamatos, önálló hálózatfejlődés, amely az ún. Tachikoma robotokon keresztül figyelhetünk meg. Ők az egyetlen olyan lények, melyek párhuzamosan fejlődnek egymással, és a folyamatos adategyeztetésnek és megosztásnak köszönhetően önálló tudatot fejlesztenek ki. A szükséges alkotóelem nagy talány volt, én sem árulhatom el. Ők ábrázolják a reményt és az eszközök, technika alkotóerejét.