A minap nekiveselkedtem és teszteltem új internet kapcsolatom kapacitását, vajon egyszerre hány sávon tudok letölteni, mennyit, miért csak annyit stb…dógozzuk meg a cuccot alapon. Eme “dolgoztatásba” beleesett számos hentai letöltése is. Igen, ilyet is nézek, igen és még kritizálom is, ha kell, na nem a műfajt, hanem az alkotások minőségét. Sőt mondhatni szeretem a h-animéket. Mivel ez az első H postom, gondotlam ezt közlöm.

Azon elmélkedtem vajon egyesével írjak róluk, vagy kis csoportokban…de mivel némelyik olyan szar, hogy csak annyi szót érdemel, hogy NE EZT NE NÉZD MEG, ezért több alkotásról írok egyszerre. Mivel a fő téma úgyis adott, nagyban nem térnek el a dolgok

Én úgy szoktam hentait nézni, hogy tapasztalt H nézőktől kérek címeket, hogy még véletlenül sem fussak totál gusztustalan szószerinti sz@rságokba…de nyílván én is kíváncsi vagyok….na mindegy.

Kezdem a sor elején…

Kamyla: 3 részes filmecske. Viszonylag (?) értelmes háttértörténettel rendelkezik: a 21.századi japánban a szexuális bűncselekmények száma az egekben, a szex maga új iparágat képez, ezzel kereskednek a nagykutyák, és különböző szerekkel kísérleteznek, amivel rákényszerítenek nőt-férfit egyaránt az állandó élvezetre. A Kamyla is egy ilyen stimuláns, ami az első használattól kezdve szexfüggővé teszi az alanyt. Később ezen embereket árulják. Wow. Nyomozók lepik el az épületet, ahol úgy hiszik elkaphatnak egy bűnöző bandát, de nem sejtik, hogy valójában mivel állnak szembe. A fő-fő elkapja az egyik rendőrlányt, majd magával hurcolja. Teszteli rajta a Kamylát. Agatha (így hívják) dúskeblű amazon. Koyomi és Lily a társai kevésbé nagy mellűek, de csinosak ők is. A történt néhol erőszakos, de nem komoly. A rendőrség a harmadik rész végére megmenti beosztottjait és minden jó, ha a vége jó, de az “átélt kalandokat” a lányok soha nem feledhetik

Grafika: láttam már sokkal rosszabbat is. Ez egy erős 6-os részemről, meg lehet nézni, a jobb minőségű hentaiokhoz sorolnám (ha vki nem így gondolja, jelezzen). Ez volt Kamyla.

Ismertetőt olvastam a G-Taste-ról (ami egy vizuális bukás). Az ismertető qrva jól sikerült, emiatt kezdtem el nézni. Viszont nem is jutottam tovább az első résznél…totális szenvedés. Maga a sztori is inkább yuri vonást visel, lévén csajokkal van csak tele…bár alátámasztani ezt a dolgot egy rész alapján nem tudom, de a grafika miatt ez az egész a halálom. Állóképek (amiből jó kis screenslotot lehet összeállítani, mert erre viszont kiváló->ebbe a csapdába estem én is) tömkelege, amikor csak a kamera mozog…na mármost ez alapesetben is rossz egy animénél, szinte nézhetetlenné teszi, de egy hentainál ilyet látni nyomorúságos komolyan. Úgyh elsőr részt láttam jelentem a 7-ből, nemi s óhajtom tovább nézni, nem is ajánlom. A hülye libának vmi oszlop fetishe volt, mert állandóan vmi karón/korláton élvezett el, mindenütt - utcán-metrón-játszótéren, sz’al tiszta komoly. Lehet élvezhető lett volna, ha nem ilyen halálosan sz@r az animálás…lehet, de így NEM JÓ.

Sexfriends: Erre azt tudnám mondani, hogy nagyon bájos és kedves kis két részes történet. Az első rész elhúzza a mézesmadzagot és a bonyodalmak közepén be is fejeződik, mintegy táptalajt biztosítva a következő megnézéséhez. Az animáció is rendben van, na nem csúcstechinka, de a fenti kettőjét többszörösen veri. Egyetlen furcsasága az, hogy a karakterek ugye tizenéves diákok…sz’al ez némi hunyorgásra adhat okot, bár engem nem zavart, vhogy hamar belerázódtam a tinikori szexkalandok élményébe. Iskolai barátokból lett szeretők, akik eleinte unalmasnak tűnően, mindig csak a nővér szobában szexelnek. Takabe a fiú és Hayase a lány. Eleinte csak ők vannak egymásnak, de Takabe sok lánykának az álma, mint később kiderül. Különböző kalandokba keverednek nyitott kapcsolatuknak hála - olykor az ápoló néni is bevillantj a a piros kis bugyiját és feltűnik a fura lilahajú lány a könyvtárba a kis perverz vágyaival…sorolhatnám…a kérdés az, hogy vajon igazi szerelem köti össze a két fiatalt vagy csak tinikori kaland az egész és ők tényleg nem mások egymásnak csak sex-friends? Nagyon édes kis sztori, erős 8,5-es.

Mára ennyi…ezután Slayers Revet néztem (és naná, hogy elképzeltem, ahogy Gourry meghágja Linát az árbóchoz kötözve XDDDD”-bár az animéből hentai jellegű dolgokat nem szeretem, nem is szoktam nézni).

> Hány óra?
23:27
> Teljes neved?
Tóth Erika - Era
> Szülinapod?
Okt.11.
> Korod?
23
>Milyen színű nadrágot viselsz?
Nincs rajtam nadrág.
> Milyen zenét hallgatsz most?
A csend című számot a sötét szobából XDDD”
> Keresztben van a lábad?
Nem.
> Mit ettél utoljára?
Csokit milkát…nyammmi
> Ha kréta lennél milyen szín lennél?
napsárga
> Milyen az időjárás?
Bazmeg, kurva sötét van, marhára nem látok semmit. XD”
> Utolsó ember akivel telefonon beszéltél?
Ha én azt most elmondanám…
> Első dolog amit megnézel az ellenkező nemű embereken?
Szemek, gesztikuláció. És nem nézek tovább, hanem hallgatom a hangját….
> Mit gondolsz arról az emberről aki ezt küldte neked?
Kopingoltam wp-s társaimtól, szeretem őket. ^.^
> Mit érzel most?
Enni kéne még csokit. Inni kéne kólát is. Egészségesen is kellene élni, így reggel megint elmegyek futni Awww…nézzünk inkább Blícset :D. Fázik a lábam is…
> Kedvenc üditőd?
Megmondtuk, hogy megmondjuk.
> Kedvenc alkoholos italod?
Jagermaister.
> Kedvenc hónap?
Május
> Kedvenc kaja?
Máglyarakás. Vazzz-édesszájú vagyok? Szegény csokis Nekot is majdnem megettem….
> Utolsó film amit láttál?
Scanner Darkly - kurva jó volt. Félkómásan, tisztára beszívva éreztem magam a végére…persze mindegy, hogy a csávók a filmbe ekte kemény drogot nyomtak és az animálás…hát az valami nagy kúlság hatást ad….*nyáladzik*
> Kedvenc napod az évben?
A 13.hó 35.napja…..
> El mersz valakit hívni randira?
Simán. Mindenkit. Jössz velem randizni? Egy vacsi, vagy egy mozi…gondolom, ha én fizetem kiszívod a vérem is XDD”.
> Hány kulcsod van?
A kérdés úgy helyt álló, hogy hány kulcsod van MEG most ebben a pillanatban is…mert az kettő darab.
> Milyen kulcstartód van?
Utálom a kulcstartókat.
> Kedvenc évszak?
Tavasz.
> Ölelés vagy csók?
Ölelés után és előtt egy-egy csók.
> Csokoládé vagy vanília?
Csokis vanília fagyi.
> Tetkók:
Sose volt.
> Voltál már szerelmes?
Ez hülye kérdés…az ember nem nap, mint nap lesz szerelmes…. Read: Ragyogás
> Volt már autó baleseted?
A renaultomba beletolatott egy suzukis…nekem semmi bajom nem lett, sőt, még csak karcolás sem, de bazz a köcsög suzuki nem behorpadt, mit állat XDDD”
> Volt már csonttörésed?
Nem.
> Coca-Cola?
Pepsi.
> Sör vagy bor?
Pálinka.
> A pohár félig tele van vagy üres?
Nincs pohár, nincs pohár, nincs pohár… Rikku
> Kedvenc fehérnemű színed?
Királykék. Ajdeszeretem….
> Cipő méret?
38
> Kedvenc szám?
Nincs.
> Kedvenc zenei műfaj?
Univerzális…miután meghallgattam a zenét döntöm el, hogy tetszik e, nem pedig rámondom.
> Beszélgetés téma amit utálsz?
Na ez az….ilyen nincs. Mindenről merek és beszélek is.
> Disney vagy Warner?
W. Amit ide Rev írt…az kész, de jupp, ott a pont nála: „Szakadjatok már meg, GONZO, Gainax, BONES az isteni hármas!”
> Rossz tulajdonság?
Ahh túl hiú vagyok ahhoz, hogy bármit is elismerjek rossznak XDDDDDDDDD biztos van, de nem sűrűn hívják fel erre a figyelmem…sőt…nem is szokták. Vagy mi van? jah igen, olykor értetlen vagyok (de hát érthető, nőből vagyok) XD.
> Kedvenc szín?
Kék és árnyalatai.
> Hogy látod magad a jövőben?
Húha…közeli vagy távoli…jelen vágyaim nem teszik lehetővé, hogy szalonképes formába kifejezzem magam, bár annyit mondhatok, hogy hiányzik a pasim
> Kitől kaptad ezt az e-mailt?
“Másoltam luggi blogjából, aki meg Jaaku blogjából másolta. bizonyára valaki meg pont most másolja rólam.” - írta Blackie. Én pedig tőle másoltam. Igazad volt. ^_^” -> írta ezt Rev cimbora. Sz’al nyaaaaaa…cute.
> Melyik barátod lakik a legmesszebb?
Az amelyiknek hosszú haja van, és egy kicsit magasabb annál a lánynál, aki alacsonyabb annál a fiúnál, aki velem egyforma magasságú. Hülye kérdés…melyik?
> Különleges barátok?
A hangok, amik hozzám szólnak néha és nem látom, h honnan jönnek XDDDDDDDDDD
> Legnagyobb csalódás?
Ahhh, minek erről elmélkedni….Carpe Diem.
> Mi az a tulajdonság, amit eltörölnél a Földről?
Hogy is van a mondás…”így kerek a Világ”…nem szeretnék ilyen hatalmat, nem is válaszolok erre a kérdésre. Vagy de…ha lehetne…a kárörvendést szeretném eltűntetni a világból.

Sz’al kitöltöttem, mert már mindenkinek van XDD” Ez tényleg divat….? Na mindegy…olyan degradáló ez a kérdőív. És ahh, a hülye kérdések… Meg a hülyék, h még meg is válaszolják…semmi baj Jó így együtt.

Philip K. Dick regényének filmadaptációja. A több mint húsz éve elhunyt sci-fi óriás műveiből már rengeteg feldolgozás készült, pl. a Szárnyas Fejvadász vagy a Különvélemény. Bár Dick elsősorban science fiction témákkal operált, személyesebb regényeiben, mint az A Scanner Darkly is, a központba a drog és az őrület kerül. A regény és a film is az író elhunyt, illetve idegronccsá vált barátainak állít emléket, az ő világukat mutatja be. A film egyedi technikával dolgozik, a valós világot animálták és az így kapott két dimenziós összhatás egyszerűen csúcsélményt ad. Tegnap éjszaka láttam az HBO-n, de muszáj megnéznem mégegyszer…a világ, amit bemutat nem ismeretlen senki számára. A gondalati képek eszméletlenek: igazi elgodnolkoztató film. Persze ne feledjük, hogy módosult, amortált tudatú emberek észrevételei ezek…de akkor mégis, mégis miért helytállóak a halálról és az életről alkotott gondolatok? Hosszabb beszámolót írok, ha láttam még egy párszor. Azt hiszem az animálás kitűnő ötlet volt, ha live maradt volna, a hatás elmarad. Persze keresgéltem a neten azért infók után…az odeon vélemény ládájában egy nagyon érdekes írást találtam és teljesen jól írja le, amit én egyelőre megfogalmazni sem tudok-előtte még fel is kellene fognom teljesen:                                                                         “Richard Linklater az Élet nyomában (Waking Life) című művel egy teljesen új filmes eszközt alkotott, az úgynevezett “interpolált rotoszkópos” eljárást. Ennek lényege, hogy a videóra vett filmanyagot számítógép segítségével átrajzolják, így egy szokatlanul élethűen animált rajzfilm benyomását keltik. Különös vizuális mellékhatása egyfajta folyékonyság, a körvonalak hullámzó bizonytalansága. Ez kiváló eszközzé tette a Waking Life félálom-világának és a Kamera homályos valóságérzetének ábrázolásához.Philip K. Dick-nek, több tucat veretes sci-fi regény és novella megálmodójának egyik legszemélyesebb könyve a Kamera által homályosan. Megírását életének azon szakasza ihlette, mikor egy drogos kommuna tagjaként tágította érzékelésének határait, ennek megfelelően a közeli jövőbe helyezett cselekmény is a kábítószert járja körül. Az USA elveszette a drog elleni háborút, a lakosság nagy része drogfogyasztó. A karhatalmak vesztes háborúját titkos személyazonossággal dolgozó beépített ügynökök és hatékony megfigyelési rendszerek segítik. Egyik nyomozójuk, Fred azt a megbízást kapja, hogy figyeljen meg egy Bob Arctor nevű drogost, aki dealer barátnőjével és lökött cimboráival lakik, és vélhetően valami nagy dobásra készül. A bagázs tagjai egytől-egyig erős függői a legnépszerűbb és egyben legveszélyesebb cuccnak, a H-anyagnak, melynek pontos eredete, illetve származási helye a rendőrség számára sem teljesen ismert. Frednek nem kell sok idő hozzá, hogy összerakja a mozaik darabkáit: Arctor valójában az ő titkos alteregója és saját maga megfigyelése az technikai kérdéseken túl komoly pszichológiai kihívásokat is felvet. Különösképp, ha a H-anyag mellékhatásaként a két agyfélteke ellentétes információkkal látja el, s így a valóság érzékelése egyre komolyabb nehézségekbe ütközik.
A film talán minden eddigi Dick-feldolgozásnál hűebben követi az alapjául szolgáló regényt, helyenként, mindössze egy-két lépésnyire térve el a főcsapástól. Keanu Reeves-ről tudjuk, hogy keményvonalas sci-fi rajongó, a Mátrix Neoja után ismét egy zavarodott főhőst kelt életre, azzal a különbséggel, hogy egy Dick regényből nincs ébredés. Az A-kategóriából kicsusszant Winona Ryder és Woody Harrelson viszontlátása szintén öröm, ám a show-t Robert Downey Jr. lopja el. Szédületes tempóban kelti életre a tudálékos és paranoid, állandó beszédkényszeres figurát, remekül tolmácsolva a túláradó humor alól morzsányi adagokban felszivárgó fenyegetést. Linklater ismét nem egy közönségfilmet készített, mindössze az év egyik legemlékezetesebb alkotását, mely elsősorban azokhoz fog utat találni, akik Dick nyomdokait követik a “modern világ vég nélkül sokasodó valóságaiban.” “

Bilagit

Reggel van - hasított belém a felismerés.

Félhomály szűrődik be a redőny lyukacsain át, erőtlen csillogás. Kibámulok az ablakon, azt hittem rosszul látok: köd van. Július első napjára leereszkedett az októberi égbolt. Így érzem magam én is: ködben bolyongva. Olyan nap vár rám, amilyen még soha életemben. Eltűnődök egy sóhajtásnyi időre…kell ez nekem? - Ez nem is a valódi kérdés, ez csak az álca, pontosan tudom, mit akarok…

Ma találkozom szertefoszlott álmommal, találkozom a csalódottsággal, találkoznom kell eltemetett emlékeimmel, amelyek mélyen belém marnak, ha fel-felébrednek bennem, s csitítani nincs remény… majdnem egy évtized távlatából figyelnek, lassan jönnek, osonnak félhomályban, árnyékban megbújva…kezdetben csak csillognak, igéző ábrándokat hánynak szememre…elnehezedik tőle pillám, lecsukom szemem…tetszetős szavakat suttognak fülembe, mézédes csilingelése elkábít.

Majd belém mar csillogó fogaival, megmérgez igéző tekintetével, belém hasít élces hangjával, szétmarcangol.

MENJ INNEN, nem akarlak érezni, nem akarlak látni, nem nem nem ne… DE ma akkor is eljössz, itt vagy mert a-k-a-r-o-m, itt vagy, mert a-k-a-r-o-d. Akarod a fájdalmat, mely velem jár, akarod a keser-édes gyönyörű pillanatot, amely felragyog…bearanyozza mosolyod.

Erről álmodtam, azt hiszem.

Gyanútlanul sétálok Eléd, mindjárt meglátlak, mert már szóltál, hogy itt vagy. A felismerés bárd erejével sújt le rám…körös-küröl a világ elindul forogni, én állok a közepén, és lassan beleszédülök. Mennem kell, menni akarok, látni akarlak, érezni…kérlek, kérlek hasíts belém.

Előre bazsalygok magamban, már messziről látom Őt. Az egész kép, mint egy festmény, ami végre elkészült: tölgyfa kúszik az égbe, sok mindent megélhetett már, jó 50 éves lehet, lombkoronája ellepi az eget. Mellette vasúti irányító torony meredezik cövekként a kékségbe. A torony előtt kis kő oszlop, zöld füves rész. Az oszlopra csücsülve, lábaival támaszkodva vár rám…úgy tesz, mint aki nem látott még meg és maga elé bámul, csóválja fejét (vajon azt érzi, amit én?).

… még mindig borús a reggel, de én már mosolygok, az én napom már ébredezik.

Egyre közelebb érve felhők kúsznak elém…rám mosolyog, én is Őrá. Zihál a mellkasom, remélem nem látja, remeg a kezem, majd’ kiejtem belőle a cigit is. Hülye kérdések sora, még jó, hogy tudok beszélni, s nem ment el a hangom…ahogy látom az Övé is megvan.

Sétálunk. Újra és újra felötlik bennem a kérdés, hogy miért most, miért velem, …?

Tűnődök magamban, látom, hogy ő is. Nehéz hallgatás zavarja meg csendes beszélgetésünk újra, s újra.

Hazaértünk.

Súlyos füstcsóvákat lehelek ki egyre-másra, zavarban vagyok, zaklatott vagyok. Félúton lestoppoltam a közelgő napom ébredését…miért nem, miért nem, miért nem ölelem át már? Tomboló viharok sepernek végig bennem, egyik a másik után; mosollyal próbálom álcázni.

Közben játékos tekintetével engem fürkész, arcom vonásait lesi, hogy rezdülnek, s mikor…mindent látó szeme előtt nem rejtőzhetem…látja szenvedésem, látja a szememben a füstcsóvákon át.

Gyermeki kíváncsisággal barangol tekintete környezetemben…aranyos és megnyugtató.

A gombóc a torkomból a gyomromba vándorolt, ott majd elemésztem azt.

Hullámokban tör rám a vihar újra, hullámzok én is. Amikor elmegy mellettem vagy épp csak egy millimétert közelebb kerül . a vibrálás, a vibrálása, az enyém.. ütköznek, érzem.  “Kínomban” mosolygok…Édes Kínlódás, régóta várlak már. Félek Tőled, félek, hogy elveszel, hogy elveszel a lelkemből megint, hogy elveszel a világban előlem, hogy elveszek a sötétben Nélküled… ne hagyj magamra ragyogó Tekintet, mely bámul kérdően és várakozva.

(…)

Végre, végre, végre, végre, végre, végre.

Találkozásunk érthetetlen ténye a világnak, mely elveszik a sokadalomban. Nincs számunkra világ, nincs idő s tér…csak egymásnak vagyunk szellős lombú barackfa oltalmazó árnyékában, puha fűbe, takarón.

(…)

Énekel a lelkem, hallom a dallamát…ritmusosan lüktet bennem … megint.

“Ragyogsz”- mondta. Igen érzem, majd kicsattanok. Vajon ettől féltem oly nagyon?

Ujjaim hegyével érintem csak arcát, játékosan siklok végig vonásain. Sima bőrét szikrázó tekintete teszi izzóvá.

Élvezem.

Szenvedek. Ily sok időnek kellett eltelnie, ily sok cselekedet avatkozott közbe…Én még nem szabadultam fel teljesen, önmagam foglya vagyok.

Milyen jó mégis ez az ölelés, ahogy csak Ő tud magához szorítani ebben a mámoros szomorú pillanatban, melybe beosonnak a napom sugarai.

(…)

Tűnődöm e nap után. Bámulok magam elé. Bámulom magam a tükörbe, nem ismerős az arc, aki visszanéz, tegnap még biztos nem ő volt itt a tükörképem helyén. Furcsán érzem magam. Bontogatom bedobozolt világom, amiről azt hittem nem is létezett. Még most sem hiszem el, hogy megvan az elveszett “Kulcs”, amely az ajtóhoz való, melyet néma elmúlás borított. Visszakapni valamit, ami elveszett…nem világi érzés.

Nem, én nem vagyok szűklátókörű…de ez a film akkor is abszurd. Will Smith - bírom a búráját Smith-nek, biztos >jófilm< lesz.
Kezdő képsorokon a legeslegújabb Ford tüneményt láthatjuk, némi turboval, és gyönyörű piros metalfényezéssel *nyáladzik-imádomimádomimádom*,a hangjából ítélve kicsit babráltak a kipufogó rendszerrel stb…de nem is ez a fontos, meg a fene tudja, hogy milyen effekteket adnak hozzá a jelenethez…A lényeg az, hogy kezdő pontként New Yorkban egy tudóscsapat megtalálja a rák ellenszerét, majd ugrunk 3 évet és szinte az afrikai szavannákon találjuk magunkat, de New York módra - a város halálosan elnéptelenedett. Felötlik a kérdés a kedves nézőben, hogy vajon mi történhetett? o.O Erre a döbbenetre jön az áll-leesős rész: mégpedig Will, avagy Robert a gyöngyvirágos kis turbo autójával vadászni indul, New York utcáin… szarvasokra … AHAN.

Megtörtént…bekövetkezett…a várva várt vég. MILESZVELÜNKEZUTÁN??!?!!??!

Ennyire nem vészes… sz’al megjelent ma az utolsó fejezetnyi Inuyasha. Szép kis példány lett…40oldal. Király. Olyan nagyon sokat nem akarok róla írni, mert felesleges…a képek önmagukért beszélnek. Romatikus mód ONNNN *csöpög*

Inuysha forever -> na ettől a mondattól ráz ki a hideg minden gyakorlott animést… nade, most ünneplünk, mert elérkeztünk a final conclusionhoz, hogy csak jó ez a cucc. Bátorkodtam egy kis képes bemutatóval kedvet csinálni…

Az első…

-Találkozás: hamvas-babaarcú Kagome a mégbabább fához szegezett bishifejű Inuyashával. Ájlávyúúú-Ámor nyilai ott köröznek körülöttük azonnal, Ti is látjátok?

-Nyíl kilövés: Mér’ kellett ennyire kancsítanod Kagome, az isten szerelmére…megspóroltál volna pár száznyi fejezetet…de miért is sírok, nélküled nem lenne sztori, mindig a nők lépnek, akarom mondani lőnek félre. XDDD

-Osuwari!!!!!! Inu:Bazmegezacsajmegmitképzelmagáról, menten kitekerem a csinos kis nyakát…ahh…csak ne hasonítana ennyire szívem egyetlen királynőjére…öngyilkos leszek ááááá -> semmi baj Yashi, majd megszokod. XD”

-szellem ellenfél. Hát nyugtasson az Téged kedves erre tévedő szellemasszony, akit most jól miszlikbe fognak majd aprítani, hogy ennél randább már nem leszel XDDD

-szellemmel való harc. Kag.: vazz mivan a kezemmel, önálló életre kelt…hogy lecsapta ezt a négyszemű banyát, kawaiii, eddi nem voltak ilyen erősek az ütéseim…biztos a sok zöldség teszi….

-találkozás Kaedeval: aki épp Kagome fogsorát nem vizslatta végig, mint ahogy a lovaknak szokták, de hogy erőteljesen a lány arcába mászott az tény.

Wake up Inuyasha!!!…és már hegyezi is a fülét…jajdejó…hiszen elkezdődik a történet végre. Kifejezetten élveztem ezt a kis keresgélést…Jó visszatekinteni.

Sok elsőt lehetne még betenni…szándékomba is van még ilyeneket keresgélni, de mindenre nekem sincs időm egyszerre. A legszembetűnőbb dolog mégis az volt, amint lapozgattam ezt majd’600 fejezetet, a rajzstílus. Rumiko sokat fejlődött, a szereplők is. Nem mondhatni, hogy kezdő korában fogott neki a mangának, mert nem, úgyhogy nem így értem a fejlődést, hanem a karakterek lettek szebbek számomra. Eltűntek az idegesítő kerekded formák, letisztultabbak lettek a figurák, markánsabb, határozottabb vonalvezetéssel. Ez nyílván abból fakad, hogy a kezdetek kezdetén még gondolati síkon sem voltak totálisan kiforrottak a karakterek. Ami érthető is…hisz tizenx év alatt mindenki változik. Nagy bevezetőket nem írnék itt Rumikoról, azt hiszem elég ismert a neve ezen körökbe.
„1995. július 6-án ünnepelték Takahashi Rumiko százmilliomodik eladott könyvét, a Ranma 1/2 34. kötetét. Az új évezredben Takahashi még mindig tele van alkotóvággyal, nem ment férjhez, és alapított családot, hanem követi az utat, melyre fiatalon lépett.” -> böngészgetésem során ezt tartottam annak a mondatnak, ami tökéletesen leírja sikerességét, és Őt magát is.

Nagyon mélyen nem mennék bele a már meglevő sorozat szereplői elemzésébe, inkább a manga 356. részei után következő fejezeteket szeretném valami összefoglalószerűségbe leírni, úgy ekte. Aki valami nagyon átfogót akar olvasni az Inuyasháról annak ajánlom az AnimeStars magazin Inuyasha különszámát, mert abban totál jól össze vannak szedve a lényegi dolgok, illetve a moviekról is van benne info.

p.s.: Folyt.köv.

Végkifejlett előtt…

Mivel már hetek óta nem írtam manga beszámolót, és jövő héten az utolsó rész következik - IGEN elérkeztünk eme történelmi pillanathoz -, ezért időszerűnek éreztem valamiféle kis összegzésszerűt írni erről az egészről, és némi pótlással, ami az utóbbi 3-4 fejezetet illeti. Akkor haladjunk is sorban, némi visszaemlékezéssel kezdve…Kedvenc x+100részes mangánk szereplőit épp győztes csata után hagytuk el (amiben kinyírták übergonosz Naraku-samat) és a megnyugvást elkerülendő fordulat érdekében Kagomét beszippantja az ékkő feketesége, Inuyasha meg suhint egyet mindent legyőző kardjával és csak úgy nyit egy átjárót a lány után rohanva…Elég izgi. Micsoda fények, és csillogás, és misztikum…bámulatos, hogy a kis fejre esett, olykor együgyűnek tűnő Inuyasha, aki akkor sem ismeri fel dolgokat minden estben, ha az már kiszúrta a szemét, most így használja a kardját, ilyen ügyesen, és ilyen módszerral…micsoda fejlődés VÁÓÓÓÓÓÓ
Ezen részt követő fejezetben (554.) naná, hogy nem történt semmi, de semmi az égvilágon. Rumiko tudja, hogyan húzzuk az időt, és a rajongók idegeit. Éljen. XDD Az 554. fejezet szerintem az olvasókra mért megsemmisítő ütéssel volt egyenlő. Azt hittem akkor, hogy vége, feladom, már megint ezt csinálja, nemigaz, kurva életbe, most miért kell…. Dühöngtem. Olybá, hogy következő fejezetet (555.) csak a megjelenés után két héttel mertem elolvasni. Nagy csalódás volt számomra az 554. … egy világ omlott össze bennem. XD” Amúgy nem, de nagyon felmérgelt. Abszolút semmi: egy részlet Kagome középiskolás éveiből, mintha vége lenne az egésznek. A címe is ez: High School Life - BAHH Evés, ivás, suli. Némi utalás a „múltjára”: nyilas lányokat lát, elmegy a fa mellett, amihez Inuyasha volt szegezve…némi nézelődés után leesik neki, hogy miért is tűnt ez az egész olyan furcsának, és rájön, hogy ez nem kóser dolog itten, amiben most úgymond létezik…és egyszer csak megint elkezd zuhanni a mélységes feketeségbe…sz’al ez 18 oldalon át. AHAN. Semmi gond, az előző részhez képest ez egy abszolút nyugis és maximálisan semmitmondó… ilyen is kell =^.^=
Na de ennyi lélektani kínzás után kárpótolt a folytatásban mindenkit kedves Rumiko-sama
555. rész: Darkness (micsoda címmmmmmm, szinte beleborzongok) - „Mi lesz a sorsa Kagoménak, aki mélyen a Meidou-ban van…”
Kezdés képp’ anyu, nagyapus térdelnek a kút helyén - egen, merthogy a kút eltűnt, és Kagomét szólongatják. Inuyasha, aki „repül” a lány után, félig kitekintve látja Kagome világát, ahol is megpillantja a családot, majd azt hiszi, hogy Kagome hazament. Meg is kérdi, hogy mi történ, mire Nagyapu közli, hogy eltűnt a csont-kút, Kagome sincs sehol, meg amúgy is mivanmáá? Tehát nem tudnak semmit. Érdekes, hogy kút nincs, de mégis hallják egymást. Ez már az uralom lenne tér-idő felett, vagy csak az MZ és SnTama együttes hatásai? Nem. Ez a szerelem ereje. XD Meg miért is vagyunk most ebben a nagy sötétségben? Ki akarta ezt egyáltalán…nem az van, hogy Naraku volt a gonosz? O_O Mire is feltűnik Kagome és kérdezgeti magában, hogy hol lehet, amikor egy hang válaszol neki:
-„Kagome, Te itt voltál …egész idő alatt” (az „itt” az sikon no tama belsejét jelenti).
-„De én hazamentem, és iskolában voltam…”- értetlenkedik a lány.
-„Az illúzió volt….Te abban az időben voltál, amikor még nyugodt volt az életed…. Visszatérnél abba a világba…? Csak kívánnod kell…Kívánd azt, hogy visszatérsz a világodba, ha nem akarsz az örök sötétségben maradni egyedül” -> weeheheheheeehe gonoccc SnT XDDD (Éss itt megint előhozakodom az elméletemmel, ami igazolódni látszik, persze lehet még jól pofára esek…sz’al ki is romlott valójában? Az SnTama vagy az épp aktuális gazdája? Na… Vagy ez is csak egy újabb próba, lelki kínzás….) Kagome nagyon megijedt, álmában sem gondolta volna, hogy valaha is ilyen kérdéseket fog kapni ettől a dologtól, ami oly mélyen áthatja életét.
Inuyasha tűnik elő ebben a nagy kétségbeesésben, aki továbbra is zuhan a feketeség semmije közepén…örvénylő spirál jelenik meg a messzeségben, mint valami fénycsík, majd egyre közelebb érve jól kivehető egy sárkányforma szellem, aki habozás nélkül hősünk útját állj.
„OUT OF THE WAY!” - ordítja Inuyasha határozottan és már támad is. Kaze no Kizu-val miszlikre aprította a szörnyet, ám ezzel nem győzte le támadóját, mert mégtöbb youkai démon kerül elő. Az egyik youkai megszólítja Inuyashát és érdeklődve közli vele, ha a Miko-t keresi (aki igen, Kagome), akkor azért nem találja, mert mindannyian érzik már, hogy a Miko szívét legyőzi a sötétség…
„Ha nem kívánok az ékkőtől, akkor soha nem jutok haza…” - tűnődik kétségbeesetten Kagome, és két világon létező családja és barátai nevét kiabálja, akik oly közel állnak szívéhez. Kagome sír…vajon kiről mondjon le, mit tegyen? Miért történik mindez? Bizonytalan.
Mindeközben Inuyashát a youkaik tájékoztatják mindenről, ami odébb Kagoméval történik:
-„Kagome elveszett a sötétségben és kívánni fog az ékkőtől…a kívánsággal mentheti meg magát. A kívánság kiút a sötétségből, a konfliktusból és visszatérés a nyugodt világba…”
- „…tehát az ékkő …elveszi az életét?!” - vág közbe Inuyasha mérgesen.
-„Szerinted ez nem a valóságos, hanyou? … A hely, ahol most vagy…az ékkő belseje.”
Tiszta komoly…mindig valami belső világban vannak mostanában… Eddig volt NarakuBAN, most meg az ékkőBEN XDD
Yashi kb.: OxO bazmeg!
Némi szó esik még olyanról, hogy önzőség…
-„Kagome önző kívánsága megmenti őt, és véget vet ennek az egésznek itt és most. Kagome itt marad az örökkévalóságig az ékkő világában.”
-„Te el akarod nyelni Kagomét!!”
-„A szent ékkövet nem lehet elpusztítani. A csata folytatódna tovább az ékkőért, a következő világban is folytatódna, amíg nem jönne valaki, akinek teljesíteni tudná a nyomorult kívánságát…és az egész így megy tovább. A sors ellen nem tudsz küzdeni!”
Hűha…erőteljes WTF érzésem támadt, miközben olvastam a mangát. Sz’al mi is az igazi cél? Az, hogy fennmaradjon az ékkő vagy az, hogy elpusztuljon…az ékkő vajon mit akar? Illetve még mindig van egy olyan érzés bennem, hogy Naraku akármelyik pillanatban megjelenhet. Olyan könnyen kivégezték, annyira egyszerű volt, hogy csak egy lövés, ami telibe és vége…vagy csak simán nem tudom elengedni az egész mangát végig kísérő legfőbb gonosz youkait. De nem, szegény Naraku, úgy hiányzikkkkkk…
Visszatérve az aktuális részhez, persze, hogy Inuyasha nem hisz a kis befolyáskupeceknek, és kiabálva („El ne vessz Kagome, várj meg engem…”) indul utána.
Ezen kitartó harci szellem után nincs több esemény ebben a mangában, ezzel vége.
És jajdejó, hogy egyszerre írom meg több részről is beszámolót, mert így máris jöhet a következő izgalmas fejezet, ami ugyebár már az 556. chapter, amely nagyon nehéz és lehúzós címet kapott: FATE - A sötétség közeledik a kétségbeesett Kagoméhoz…Inuyasha időben odaér?
AHHHHHHHHhh csak titkon mertem remélni, hogy izgalom a köbön és dejó, mert nincs halandzsázás, és egyből a lényegre…és lapoztam, és azt hittem rossz a szemem, mert Miroku-Sango-Shippou hármas tűnt fel előttem. JÓ. Igazából ilyenkor elmegy a kedvem az elolvasástól is…o.O
A trió épp siratja Inuyashát és Kagomét, vajon mi történhetett velük, mert ugye fogalmuk sincsen. Agyalnak: ha meghalt Naraku akkor most mivan? Miért van ez az egész? Miért nem tört szét az ékkő? Miért… Reménykedve, de félve lapozok, és oh yeah, Kagome returned in manga. Épp összegubózva lebeg a semmi közepén és sír.
-„Te nem tartozol ehhez a világhoz, menj haza, ahová való vagy…” Mindeközben kering körülötte a nyíllal átlőtt ékkő, mint valami kis bolygó a napja körül…körbe-körbe, soha el nem hagyva.
-„Ha kívánok, haza tudok menni?!” - kérdezi kétségbeesetten Kagome…úgy tűnik, mint aki fel akarja adni, most…A SnT mindenesetre mindent megtesz, hogy megszerezze őt … vagyis a lelkét, mert mi másra vadászhat még?
Érdeklődve lapozom, amikor is megint csak Inuyasha tűnik fel, és még valaki… a youkaik öleléséből egy hosszú fekete hajú harcos tűnik fel, aki épp küzd ellenük, szorításukból menekül. Nagy, hosszú kardja fényt bocsát ki, elsodorva így a youkaikat, egyébként ő egy ember? - mert úgy tűnik, mintha ember lenne. Huha…Fehér spirál-csóvát hagy maga után, majd felszökell a magasba és eltűnik a látómezőből…Inuyasha nem látta ki az, csak tippelget magában, mit is, vagyis kit is láthatott az imént, de lövése sincs róla. A youkai ismét közbeszól…úgy látszik nemis csatázni akarnak vele, csak kísérgetik itt ebben a világban és szinte már-már narrátori szinten nyomatják az infot…Elmondja neki, hogy ez a harcos száz éve született az ékkő belsejébe. És hozzáteszi, hogy Kagome a folytatás, vagyis vele tud fennmaradni. (??O.o??) Mindeközben mély értetlenségbe borultam…sz’al ja…nézzük tovább. Inuyasha tekintete a magasba ered, ahol is pókhálószerű, nem is szerű, hanem egy pókháló, mégpedig az óriási fajtából XD Ekkor üt fejbe a felismerés, de mondom biztos nem…de DE. Igen…a pókháló közepén ott lóg Naraku fejecskéje (-ez olyan meglepő vagy nem, vagyis igen…ahh összezavarodottság rulez, sz’al feltételeztem ezen jelenséget előbb-utóbb, de azt hittem csak az elvakult fangirl énem vívódik itten, aztán jó hamar lelőttem magam…de hiába XDD).
-„Naraku…él?!?!”
-„Ő halott. Viszont felébredhet. Kagome elveszik a sötétségben az önző kívánsága miatt, és ha ez történik, akkor az ékkő visszatér a saját világába, és ő abban a pillanatban el fog veszni benne. Naraku ekkor újra felébred. Új kezdet lesz, végtelen harc kezdődik a lelkekért az ékkőben. Soha nem lesz vége a csatározásnak.
Hosszú idő óta szenved ő és hordozza az ékkövet…Kagome sorsa eldöntetett. Ő ékkővé alakul és folytatódik a harc az igazságért, amit Kagome hordozott, aminek az oka maga a lány létezése, az hogy megszületett”

-„Hazudsz!! (..)” És Yashi már támad is, nem hisz a fülének, nem hisz abban, hogy Kagome elveszhet, abban meg pláne nem, hogy ne tudná megmenteni őt valahogyan. Egyre elszántabban keresi a lányt, szólongatja a sötétsége kiabálva… „Kagome hallasz engem?”
A lányt tovább ostromolja akaratával az SnT…
-„Nem kívánsz? … tehát azt választod, hogy itt maradsz a sötétségben egyedül örökre?”
Kagome kikészülni látszik lelkileg, nem tudja, mitévő legyen. Talán érti is, hogy mit kellene tennie, de egyedül van, kétségbeesett, és riadt. Ebben a szenvedésben hallja meg Inuyasha hangját…teljesen lemered a lány, meg úgy tűnik a keringő ékkő is - bár ezt nehéz megállapítani erről a tárgyról XD -, Inuyasha hangját hallva.
ÉSSS máris 557. chapter: I want to be with you - (háááááát menten befonom a hajam…gyaajjj még ilyen címet…ahh…nyálzásós romantika a köbön ), A sötét kétségbeesésben felcsillan egyetlen reménysugár…
Kagome fülel, biztosan nem csak hallucinál vagy ez tényleg Inuyasha hangja? És nem, nem képzelődik, a fiú kéri őt, hogy várjon, ne csináljon semmit sem, megkeresi őt.
Közben feltűnik nekem, hogy ezek a youkaik nagyon hasonlóak Kikyou lélekrablóihoz…biztos véletlenül XDD” És egyébként a viselkedésük is ezen feltételezésemet igazolja, mert állandóan kommentálják az eseményeket, illetve instrukciókat adnak Inuyashának, mint például:
-„Mi mondtuk Neked. Ezen a helyen csak egy út van, az hogy együtt maradtok ti ketten. Kagomenak kívánnia kell az ékkőtől, és akkor összeomlik a miko és az ékkő magába olvasztja…Te eszelős hanyou.” ->még becézgetik is egymást, amit Inu morgással konstatál. Továbbá közlik vele azt is, hogy hallja őt az sem véletlen, most még van esélye, hogy megmentse, de az idő rövid… Közben Kagome a fiú hangját hallva elkezd megnyugodni.
„Inuyasha, mindig eljössz értem. Én már nem félek …” - egen kezdődik az übernyálzás - de most nem zavar. Ájlávjúúú XDD
Yashi a youkaik közé csap, mintegy elterelve őket az útjából, és máris kezébe veszi az irányítást. Közben megint megnézhetjük Naraku pókhálóba ágyazott kis buksiját, amint ott csücsül a feketeség végtelenében. Közben az ékkő ilyeneket nyomat Kagomének:
„Inuyashát akarod? Válaszolj nekem, őt akarod?!” Mire is Kagome benyögi, hogy nem kíván semmit, mert Inu eljön érte, és ő hisz benne. Ekkor az ékkő elkezd fényleni, megtisztul, a lány nem kíván semmit…Sz’al Kagome vs SnT 1:0 - mert jah, a szerelem ereje mindig jól jön nehéz helyzetekben (legalábbis ebben a mangában :P). És ebben a pillanatban Inuyasha a pókháló tövében bámészkodva megpillant egy fénypontot a sötétségben és ezzel egy időben a kard pengéjének színe megváltozik, felizzik, mintha rezegne is, ezzel jelt adva gazdájának arra, hogy most, most nagyon kell, hogy használja őt (meidou-tessaiga->így nevezi a kardját). Rápillant kardjára, amely már „lángol”, két kezébe markolja, maga elé tartja….“tehát ezt akarod…hasítsd szét…” és máris zengi az immár jól ismert igét: „MEI-SOU ZAN-GE-TSU-HA!!” Közben Kagome tekint fel a sötét semmibe, Inuyashára gondolva. Jajjjdeizgiiii és megint megjelenik a kedvenc kis galaxis alakú forma…awww…*.*…sz’al a támadás hatásos, megint megnyitott valamit, és ez a valami nem más, mint az út, amely szerelméhez viszi a hanyout. Ahhh és hát a következő képek hááááát mit is mondjak…üdvrivalgás meg minden…egy ilyen cím után is, amelyet ez a rész kapott (ájvanttttúúúbewiityú) feszülten figyel az olvasó, hogy hol fog valami ezt igazoló történni már végre…és akkor itt van végre Yashi a csodás kis MZ tessaigaval és megnyitja az utat és átugrik és szinte Kagome karjaiba érkezik a fiú. AHHH persze mindezt ugye a semmiben lebegve (óóódejóleszebbőlazanimeeee :P). Wonderfull.
„Ez nem illúzió…” Kagome… Inuyasha… megjelenő könnycseppek a lány arcán… nagy boci szemek… egymásba borulás…
Hatásszünet. Hadd ölelkezzenek már, úgyis olyan rég találkoztak XPPP
(Érdekes módon ilyenkor Kagome mindig kisebb lesz, mint amekkora mégis, mert egyforma magasak ugye Yashival, de az ilyen ölelkezős jelenetekben, ami annyira nem volt sok, vhogy összemegy a csajszi, hogy elvesszen Inuyasha eszelős kis karjaiban…awww…vagy csak Yashit akarják jobb színben feltüntetni XDDDDD)
… sz’al ott hagytam abba, hogy egymásba borulás, esés, ölelkezés…szerelem. Éljen. Örülök. Végre együtt vannak….végre… Közben az ékkő kering tovább és kiderül, ha most Inuyasha nem tud idejutni, akkor Kagome elbukik, mert a félelem felemésztette volna őt és a lelkét, de Inuyasha itt van, eljött a lányért, így már nem lakozik félelem Kagome szívében. Látszik is a lány arcán, odavannak a pár oldallal ezelőtt feltűnő riadt tekintetek, a begubózott, önmarcangoló, sorvadt test most egyenesen áll megmentője mellett. Mindeközben a SnTama egyre csak bolyong a saját sötétségben…Kagome megszólal:
„-Sikon no Tama…tűnj el!!!” - kiáltja határozottan a lány.
Majd egyszer csak ezer darabra repedve megszűnik létezni és kis fénybuborékok kíséretében semmivé foszlik, csak a nyíl marad, amellyel együtt keringett a sötétben… „forever it’s over…” Záró képként a sötétben egymásra talált párocska köszön vissza nekünk…
…illetve a jobb alsó sarokból a jövőheti szám előzetese :P, amiben az áll, hogy a hosszú csata végre eldőlt és a következő részben befejeződik minden ->the emotional final chapter. EHH-asszem nagy egymásra találásokat láthatunk majd Kíváncsi vagyok, mert például Shess-sama már fejezetek óta sehol sincs, Rin megmentése óta köddé vált, pedig nem, mert ott van valahol ő is, mivel máshol nem nagyon lehet…sz’al azért remélem előkerül mindenki, de nem szeretnék ilyen nagy überboldoggiganyálas cuccot…sz’al a szereplőkhöz méltó befejezésre számítok
Igazán élveztem a vele (a mangával) töltött időt és csak reménykedni tudok, hogy ugyanaz a csapat készíti majd az animét is, akik eddig, és marad a színvonal, illetve hogy jobb lesz, mint valaha. Én speciel igazán várom az anime folytatását, Rumiko kitett magáért megint, csavart vagy százat az eseményeken, a történeten, változatossá tudta tenni, úgyhogy nem panaszkodhatnak a készítők, hogy nincs miből dolgozni. És a végefele micsoda fightok voltak…anyuuu…ááá…sz’al azokat meg nagyon várom,
akarokakaromakaromlátnianimébeeee, mert a manga az király.
Arigato Rumiko-sama *meghajol*

Ringu /Kör/: Egyátalán nem terveztem, hogy valaha is megtekintem ezt a jhorrort, de mivel apám megvette és egy haverom meg azt mondta, hogy szívesen megnézné az eredeti Kört /mert, hogy van belőle amerikai változta is, jaj de jó nekünk!/, így hát megnéztem.
A dvd kiadás /vagy legalábbis ami nekem van meg/ az egy elég fapados darab. Extra nincs, hangok 5.1 es japán és magyar, felirat magyar és angol /ez most minek?/ és akkor ennyi.
A filmet 1998-ban dobták a piacra, ebben az évben került a mozikba pl.: Ryan közlegény megmentése, Amerikai história X is. A művet Hideo Nakata rendezte, aki leginkább azzal vétette magát észre, hogy ő rendezte az amerikai Kör feldolgozásokat /és jövőre jön a harmadik Kör is/, illetve ő rendezte meg az egyik Death Note-os moviet is.
A főszereplőnk egy Reiko nevű újságíró nő /akit Nanako Matsushima alakít őt a magyar szem még a Kör2-ben láthatta, ha akarta/. Szóval ennek a nőnek van egy unokahúga, aki a film kezdetén a barátnőjével van együtt este a családi házukban /rajtuk kívül senki, tipikus horror kezdet/. A barátnő egy rémsztorit mesél. Az egészben csak az a rossz, hogy a csaj megjegyzi, hogy hihi hát vele is pont ez történt meg.(Ja hogy minek is kellet megtörténnie? Hát annak, hogy állítólag van egy videokazetta amit, ha valaki megnézi akkor rá 1 hétre meghal.) Ezek után annak rendje és módja szerint a csaj meghal. Reiko pedig privát nyomozásba kezd, ő is megnézi a videót és már neki is csak egy hete van megmenekülni a haláltól. Az ügybe belevonja a volt férjét is, aki szintén megnézi a felvételt. Ezek után már ketten nyomoznak, de jó -> hogy sikerrel járnak, az maradjon titok és, akit érdekel, az nézze meg. Na de akkor a véleményem.
Egyrészt nem szeretem a horrort, szóval alapból kicsit mínuszból indult a film. Aztán őszintén szólva nem tetszik, hogy itt is egy újságíróval van dolgunk. Nem tudom de, mintha még mindig lennének olyan emberek, akik azt hiszik, hogy ez a foglalkozás egyenrangú a titkosügynökök munkakörével, csak ők még meg is írhatják az egészet. Ezek után még azt is meg kellet tudnom, hogy a csaj elvált, ami nekem nem tetszett (jó tudom én hülye konzervatív nézőponton). Amúgy, ahogy néztem feltűnt, hogy Reiko házánál lévő parkolóban volt Merci is. Na de egy japán filmben német autó :O ? No ezen is túlléptem a következő pont, ahol kicsit megálltam elmerengeni, hogy van egy hegyi nyaraló, annak van egy tulaja /ez eddig okés/, a tulajnak vannak videó kazijai /ez is oké/, de van egy kazi, aki senkié, és mindig itt marad. Hát kutya legyek, hogy ha legalább kíváncsiságból bele nem néztem volna legalább egyszer, de ezek szerint a tagot nem érdeklik a kazik. Jó mindegy, tovább lépek.
De most tényleg lenne egy kérdésem azokhoz, akik látták! Reiko férjének van egy jelenete, amikor egy padon ül és írogat valamit, akkor oda megy hozzá egy piszkos fehércipőjű nő, de a tag fel se néz, és úgy kérdezi ezt te tetted/vagy ez a te műved? Ez most kinek szól?
Innentől kezdve egyre jobban kezdem elveszteni az érdeklődésemet, akkor meg pláne, amikor még valaki megnézi a filmet, azt már nagyon erőltetnek érzem és nem is látom értelmét. A videó igazi történetéről csak annyit, hogy ha a csaj akkora spiritiszta volt, akkor miért nem érezte meg, hogy valaki ártó szándékkal közeledik feléje? Illetve, hogy találta ki a kazis dolgot a lány? Amikor meghalt akkor nem is volt ez a technika vagy ez is úgy működik, mint a Hell Girl? No a film megnézése után ennél több és butább kérdésem volt leginkább ez a 2 kérdés maradt meg bennem. Aki szeri ezt a műfajt az biztos élvezni fogja, aki pedig nem annyira fan annak én egyszeri megnézést javaslok.
Egy valamit el kell ismernem: a zenéje! Tényleg megadta a hangulatát a filmnek köszönet érte az isteni Kenji Kawai szerezte *szerelmestekintet*, ha a név nem mond semmit akkor csak annyit mondok ő alkotta meg a GitS zenéjét.

Halálsoron /The Green Mile/
Ezt a filmet szintén baráti javaslatra néztem meg. A Halálsoron Stephen King 1996-ban megjelent bestseller kisregénye alapján készült és 1935-ben játszódik a Cold Mountain börtön siralomházában. Annyit feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy nem olvasok SK-et és a börtönös filmekhez is furcsán nyúlok, mert sajnos a legtöbb arról szól, hogy van az ártatlan aki bekerül a dutyiba és szembe kell szállnia az egész börtönnel és a végén kiszabadul.
A film már önmagában is érdekes, hiszen egy olyan King film feldolgozat láttunk amit a készítők nem akartak 2. vagy 3. rangú színészekkel megoldani, hanem rendesen odatették magukat. Ez leginkább a szereplőkben lehetet látni, hiszen a főszereplő Tom Hanks, de láthatjuk: Michael Clarke Duncan, David Morse vagy Barry Pepper.
A főszereplő vagy inkább az egyik Jhon Coffey-t /Duncan/ egy réten találják meg, kezében 2 megerőszakolt, megölt kislánnyal, a nagydarab néger, pedig sír keservesen. Coffey-nak szerencséje van és a farmerek nem lincselik meg azonnal a helyszínen, helyette bírósági tárgyalás vár rá /nem mutatják/. Ezek után azt látjuk, hogy meghozzák az ítéletvégrehajtási helyszínére, ahol már csak az „utolsómérföldjét” kell megtennie a zöld úton /a padló liloneuma zöld színű innen a neve/. Ezek után jön egy kis Coffey bemutatás, megtudjuk róla, hogy Goliáti nagysággal rendelkezik, valamint retartáld, fél a sötétben ésatöbbi.
Ja igen maga a helyszín, hát elvileg egy siralomházban vagyunk, de egyátalán nem emlékeztet minket siralomházra, inkább egy békés elme otthonra hasonlít, ahol a fegyőrök inkább papok, akik megnyugtatják a szerencsétlen bajba jutotatatt és hát, van egy rossz dolog ebben a “hotelban”, még hozzá az, hogy időnként egy, egy „vendéget” halálra kell sütni árammal, egy erre speciálisan kialakított székben. Talán ennek is köszönhető, hogy JC megmutatja, hogy mit is tud valójában és így több embert is meggyógyít. DE annyira nem kell belebonyolódni a cselekménybe, mert az ember a végén csak a fejét vakargatja, hogy mi a fenét tudtak mutogatni188 percen keresztül? Ráadásul ilyen kevés szereplővel és helyszínnel?
A filmen egyébként gyakran lehet nevetni, mert vannak poénos jelenetek /mind ez egy siralomházban/ és van még az elektromos székes jelenetek, amiket az ember megint csak nagy odafigyeléssel néz, hiszen ilyet nem minden nap lát.
A filmben az egyetlen dolog, ami előre viszi az Percy Wetmore, aki a rossz börtönőr szerepét játssza, és ezzel remek lehetőséget nyújt a többi egyenruhás szereplőnek, hogy megmutassák ők mennyire jobb fejek, mint Percy.
A filmből simán kilehetne nézni egy MASH szerű sorozatot, de hát nem lett sajnos. Pedig mennyire jó lett volna, hogy mindig jöttek volna az új halálra ítéltek, az új őrök, a régiek elmennek, erről az oldalról és a másikról is, de hát nem /no mindegy/. Lehet, hogy tisztelettelenül hangzik, de hát ezt a filmet kár komolyan venni, hiszen csak dobálódzik a komoly témákkal, de itt jelen esetben nincs erről szó.
Mert pl. 3 olyan jelenet is van, aminek nincs olyan nagy jelentősége, mégis komolyan akarják ábrázolni. Az egyik az, amikor a francia halálra ítéltnek a féltett egerét a kivégzése előtt halálra tapossa Percy csak azért, hogy gonoszkodjon /az egeret később Jhon feltámasztja/.
Ezek után lassan jön az igazság percei: Percy-t először a társai fenyítik be, majd maga Coffey adja meg neki a végső döfést: a rossz börtöntöltelék gyerekgyilkost Pearcy lövi le(aki valójában az igazi gyermekgyilkos volt). Ezek után már csak Coeffy kivégzése van hátra, akit így ártatlanul ölnek meg. Így hát Tom Hanks is megkapja a magáét, mivel Coffey adott neki egy kis erőt a sajátjából így gyakorlatilag halhattalanná vált, akinek látnia kell az összes szerétjének a halálát. Ja, amúgy egy valaki szintén túl élt mindent: az egér!

Mivel már minden honnan ez a folyik, gondoltam én is közzé teszem a gondolataimat vagy inkább némi múlt idézéssel tisztelgek e rendezvény előtt. Szóval akkor kezdjünk is hozzá!

1968.
Mondhatni ez volt az első, de azt is mondhatjuk ez volta harmadik Európa Bajnokság, kérdés honnan nézzük. Ha azt mondjuk, hogy már 1960-ban volt EB akkor hazudunk, mert akkor még csak Európa Nemzetek Kupája volt (de lényegében ugyan azt a tisztséget töltötte be, mint a jelenlegi torna is), amit végül 1968-ban neveztek el Európa Bajnokságnak.
A helyszín Olaszország volt, aminek ez volt az 1960-as olimpia megrendezése után a következő rangos nemzetközi sporteseménye: a Labdarúgó EB. Érdekesség, hogy akkoriban még úgy szólt a verseny kiírás, hogy még a házigazdának is kellet kalifikációs mérkőzéseket vívnia. A talján gárda mondhatni könnyen vette az akadályokat, hiszen a csoport meccsek alatt /összesen 6 volt/, írd és mond 3 gólt kaptak és 17-et lőttek. Érdekesség, hogy a negyeddöntőben /ja, mert a csoport kör után jött egy kiki mérkőzés is/ itt is 3 gólt kaptak igaz, itt 2 mérkőzés alatt és csak 4-et lőttek, de ez is elég volt, hogy ott legyenek az EB-n. Ősszintén szólva ez volt a minimum, amit elvártak a kékektől, a 2 évvel ezelőtti VB csúfság után /mint ismeretes a Koreai NDK válogatottja kiverte az olaszokat a világbajnokságból/.
A későbbi ezüstérmes Jugoszláviának egy mérkőzéssel kevesebbet kellett játszania. Bár a csoportjában volt az 1966 os VB ezüstérmese NSZK is /akik mint ismeretes 4 év múlva EB címet, 6 év múlva pedig VB címet is ünnepelhettek/, na de ne szaladjunk ennyire előre! Maradjunk ott, hogy Jugoszláviának volt még 2 mérkőzése Franciaországgal, amit simán hozott. Egy kis érdekesség hazai pályán 5- 1 re verték a franciákat még a selejtezők során Albániát csak 4-0 ra verték meg.
Így ki is alakult az EB 4-es döntője, ami 5 napig tartott /Jún 5-10 ig/.
Az első elődöntőn a házigazda olaszok, a 2 évvel korábbi VB 4. szovjetekkel csaptak össze. 120 percnyi játék(?) után az eredményjelző táblán 0-0 volt. Mit lehet ilyen esetben tenni? Akkoriban még nem voltak 11-es rúgások, így általában ilyenkor megismételt mérkőzésre került volna sor, mondom általában. De most nem ez történt! Tessenek megkapaszkodni: egyszerű pénzfeldobással döntötték el, ki megy tovább. Fortuna pedig az olaszokkal volt, így kerültek be az első EB döntőjükbe /a másikra 32 évet kellet várnia, amit az akkori vébé győztes franciákkal vívtak és amit 2-1-re el is veszítettek/
A másik ágon a világbajnok Anglia-Jugoszláviával mérkőzött meg. Itt már labdarúgásra emlékeztető motívumok is megfigyelhetők voltak annyira, hogy a végén a plávik 1- 0-ra verték meg a 3 oroszlánosokat.
A harmadik helyért tehát orosz medve vs angol oroszlán csapott össze. A világbajnok garnitúra pedig 2 -0-ra verték a szovjeteket. Így a football kitalálóinak ez az egyetlen EB érmük.
A finálé tehát június 8. án kezdődőt . A Stadio Olimpico-ba /kisebb-nagyabb átalakításokkal jelenleg is ezt a létesítmény használja az S.S. Lazio és az A.S. Roma/, a mérkőzést 69. 000-en tekintették meg a helyszínen és a síp mester pedig Dienst volt. Először a jugoszlávok szerezték meg a vezetést Dzsajics révén a 39. percben. Az olaszok mindent megtettek az eredmény kiegyenlítésért és a fáradozásuknak meg is lett az eredménye, a 80. percben Domenghini egyenlített. A maradék időben, plusz a ráadásban már nem esett gól, így jöhetett a megismételt mérkőzés.
A megismételt döntőre június 10-én került sor, de most már csak 32. 800 an váltotak belépőt; a játékvezető Ortiz de Mendibil volt. A második mérkőzésre Rajko Mitics kapitány csupán egy helyet változtatott, míg kollégája Ferruccio Valcareggi mester 5 helyen alakította át a gárdáját. Így olyan játékosok is pályára léphettek, mint: Mazzola vagy mint Riva. De hát rajtuk kívül is voltak titánok a pályán, hisz a kapuban ott volt Dino Zoff, aki 12 év múlva világbajnok lett, vagy Faccheti is /mekkora nevek haj!!!!/. A végeredmény 2- 0, az olaszok javára. Így az itáliai labdarúgás újabb trofeát szerzet az 1934-38-as vébé arany mellé és, mint tudjuk ez a csapat 2 év múlva döntőt játszott, talán minden idök legjobb brazil válogatottjával szemben, ahol nem volt kétség ki nyer. A jugoszlávoknak pedig ez volt az egyik utolsó nagy eredményük nemzeti válogatott színekben /még volt egy EB bronzuk ’76-ból/.

1988.
Az ezerkilencszáznyolcvannyolcas Európa Bajnokságra NSZK területén rendezték meg. Z 1982-es és 86-os vébé ezüstérmes válogatottnak nem kellet selejtezőket játszania, mivel házigazda volt.
Velük ellentétben a Hollandoknak kellet selejtezőket vívnia és ezt sajnos saját bőrünkön is tapasztalhattuk hiszen először 2- 0-ra, majd 1- 0-ra vertek meg minket Van Bastenék. Az orange szédültes teljesítményt produkált, hiszen 8 mérkőzés alatt mindössze 1 gólt kaptak és meccsenkénti, 875-ös gólátlagot produkáltak.
A szovjet válogatott szerényebb teljesítménnyel, de ők is megnyerték a saját csoportukat, ahol helyet kapott az 1984-es EB győztes franciák is /ők végül a 3. helyet szerezték meg, még az NDK is megelőzte őket/.
Most már 8 gárda mérkőzött meg, akiket 2 csoportra osztották szét. Az „A” csoportban nem történt meglepetés: NSZK és olasz tovább jutás történt, a spanyolok, alamint a 1992-es EB győztes Dánia kárára. A „B” csoportban már izgalmasabb volt a helyzet. Bár a Szovjetunió /ilyen néven ekkor szerepelt utoljára Európa Bajnokságon/, könnyedén jutott túl a csoportból- többek közt a Hollandokat is megverték 1- 0-ra, a második helyre már izgalmasabb volt a verseny! Hollandusok csupán 1 ponttal szereztek többet, mint az írek, de végül is ők sem álltak meg a csoportkörnél /a csoport 4. tagja Anglia volt, akik 0 ponttal távoztak a kontinens tornáról/.
Az elődöntők folyamán megmérkőzött egymással a nyugat német válogatott és a németalföldi csapat. Rinus Michels fiai végre elégtételt vehetek az 1974-es VB döntőben elszenvedett vereségért és most ők győztek 2- 1-re. A másik ágon vörös-kék elődöntőt rendeztek, ahol a szovjetek 2-0-ra felül múlták az olaszokat.
A döntőre június 25-én került sor, a mára már legendássá vált müncheni Olimpiai stadionban, a mérkőzést a francia Vautrot vezette 72300 néző elött.
Ma már közhely, de igaz a szovjet csapat csak addig tudott jól játszani amig nem ő volt a favorit, nos döntőre már ők lettek azok, így gyakorlatilag lelkileg nem bírták a nyomást és kikaptak 2- 0-ra. Pedig CCCP-nek jó csapata volt, gondoljunk csak bele, hogy a kapuba Daszajev volt vagy említhetnék a Dimao Kijev kiválóságát Rácz Györgyöt is. De hát abban az évben nem lehetet megverni az oranget. Az 1988-as csapat egyszerűn klasszis volt. Ezt a csapatot csak az olyan együttesekhez lehet hasonlítani, mint az 1954-es magyarokhoz, az 1970-es brazilokhoz vagy a 74-es németekhez. Tehát nem érdemtelenül nyerték meg az EB –t . Ja, igen 2 érdekesség a mostani holland csapat kapitánya Van Basten aki, 20 éve mindent megnyert, amit csak meglehetett a különféle szavazásokon annyira jól teljesített ezen a viadalon, a másik pedig az, hogy magyar szövetségi kapitány: Erwin Koeman is végig játszotta a müchnei EB-t.

Az idei Európa Bajnoksághoz nincs sok mondani valóm. A színvonal minőségi lesz, a helyszínek is jónak ígérkeznek. Talán csak annyit bánhatunk, hogy sem mi, sem az angol válogatott nincs kint. Ne tessék elfelejteni június 7. 17: 00 Svájc vs Csehország ezzel a meccsel kezdődik az EB.