A legjobb tudomásom szerint a Karácsonyt 3 napos ünnepként tartjuk számon, még úgy is, hogy a Szenteste nem ünnepnap – ezzel együtt mégis 3 nap az egész. Véleményem szerint teljesen elég a 3 nap az ünnepre, nem kell 3 hónapon keresztül ráhangolódni. Újabban ez a módi, hiszen már október első hetétől lehet mikulást kapni a boltokban és a karácsonyi díszkivilágítás október közepétől fenn van a nagyobb üzletekben. A kicsik sem csúsznak el nagyon, november első hetében ők is pótolják a lemaradást és csilli-villi módra váltanak.

Az ünnepi ráhangolódás nem szól másról csak arról, hogy vásárolj minél többet és költs el minél több pénzt. Egy évtizede már biztosan és kimutathatóan megfigyelhető a jelenség, természetesen régebb óta létezik. Az utóbbi évekre az vált bevett szokássá, hogy a karácsonyi akciók októberben elkezdődnek. Ennek többek között az az ok, hogy a nagy multik rájöttek arra, több időt kell hagyni a vásárlásra. Így ugyan nem “egy pillanatra” összpontosul a nagy lóvé, de hosszútávon jobban keresnek, ha több időt hagynak. Eleinte kifejezetten decemberre időzítették ezeket a dolgokat, de ha a mókuskerékben szaladgáló mókus, vagyis mi, már hamarabb is elszórhatja a pénzt kisebb tételekben kellő felbujtás és ösztökélés vagy ünnepi ráhangolódás mellett, akkor meg is teszi.

Nagyon felháborít ez a helyzet, az hogy értelmes emberek hagyják magukat így megvezetni. Gondolkodjunk el azon, hogy mennyi haszontalan dolgot vásárolunk meg “kell az ünnepre” vagy az “ünnepi hangulat” miatt? Mi lenne ha ésszel élnénk és nem a multi zsebét tömnénk, hanem a sajátunkat? Nagyobb tévét veszünk évről évre, jobb számítógépet, jobb háztartási eszközöket miközben a régi is kiválóan működik. Az energiatakarékosság mögé bújva mindent el lehet adni.

Olyan élvezeti cikkeket veszünk, amiktől nem leszünk sem szebbek vagy erősebbek, sem vékonyabbak, sem elégedettebbek…de emberibbek sem.

Sajnos a mókusok nem látnak a kereken túlra…ezért nagyon ideális partnerek a kiszipolyozásban.

Nem hullik senki ölébe a pénz, mégis úgy szórjuk, mintha lenne.

Kategória:a Világ ma ]]> http://terika.wordpress.com/2011/11/22/unnepi-rahangolodas/feed/ 0 terika pénz http://terika.wordpress.com/2011/10/22/filmes/ http://terika.wordpress.com/2011/10/22/filmes/#comments Sat, 22 Oct 2011 09:42:15 +0000 terika http://terika.wordpress.com/?p=3414 Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →]]> Úgy határoztam, hogy lesznek ilyen összegyűjtött filmes posztok. Elemezgetni nem mindig van kedvem és nem is mindig vagyok hozzáértő így a kontár munka pont elég lesz összesítve megírva. Rövid vélemények lesznek tehát az általam látott filmekről. A mostani gyűjtemény kb. 2 hónap termése, de így sincs minden benne. Van egy nagyon jó kis filmes fórum, ahol gyűjtögetem a tapasztalataim nyomát. Nagyon jó hely, mindig nyomon tudom magam követni filmügyileg. Ismertetőt egy filmhez sem fogok írni, viszont minden filmhez linkelem az leírását.

Íme:
Pippa Lee négy élete: Ez a film egy nő lelkivilágáról szól. Pippának “nehéz” élete van, vannak mindennapos megpróbáltatások, mint mindenki másnak. Érdekes film lehetett volna, mely egy nő lelki világáról szól. Részemről azonban nagyon áthajlott az unalmasba és vonatottba. Lehet teszek vele újabb próbát, de az is lehet szegény Pippa nem ér nekem annyit, hogy újra nézzem. Azért egyszer érdemes megnézni.
5/10

Csodakavics: ez egy Robert Rodriguez agymenés. Ennek tudatában üljön le mindenki megnézni. Nem nagyon tudok mondani a filmről semmit sem, engem sokkolt. Van Rodrigeznek egy kifordult, aberrált stílusa (pl. Grindhouse), amit szeretek. De amit a gyerekfilmekkel csinál az egyszerűen nem nevezhető számomra sehogy. Ez is idetartozik. Főként az óriásfika támadásánál kaptam szívbajt…mondjuk lehet a már annyira rossz, hogy jó kategória, de nálam leütötte a biztosítékot. De egyébként tipikus Rodriguez.
1/10

Levelek Júliának: Nyáltenger. Nagyon habos, nagyon elcsépelt szerelmi történet. Erőltetett is. Minden jellemzővel bír tehát, ami egy jó sztori bukását adhatja. Az alapszituáció bájos, de nem éri meg a filmet. Egyszer meg lehet nézni, ha például kényszerítve vagyunk rá…vagy valami.
2,5/10

Lehetek az eseted?: Nem tudtam végig nézni. Nem tudok mit mondani erről a filmről, senkinek nem ajánlom.
0/10

Exférj újratöltve:Csalódás volt ez a film. Szeretem Gerard Butler sármos, szőrös kinézetét és Anistont is nagyon kedvelem valamiért, és azt hittem hogy egy jó filmjük lesz, összeillő páros lennének… Nem lett jó film. A film eleje unalmas, ha valaki nem adja fel egy óra után akkor van egy kis történetiség, kb. 10-15 perc érdekes rész, aztán a végkifejlet megint olyan banális, hogy az ember a fejét veri a falba. Szomorú vagyok.
2/10

Válás francia módra: Jó film volt, jó csajokkal, jó sztorival. Bár egy kicsit hülyén fejeződik be. Jó a szereposztás is. Nem játszák agyon magukat a színészek benne, de nagyon jó összhangban vannak a karakterek. Teljesen tökéletes délutáni kikapcsolódós történet. Nem bántam meg, hogy láttam. Csinosak a lányok.
6/10

Ízek imák szerelmek: Julia Roberts torkon lenyomós változata. Nekem elég volt belőle …. sok romantikus filmje volt már, részemről unalmas ez a nő egy ilyen filmben. De itt átlépte a határt, mert kifejezetten irritáló és idegesítő volt.
1/10

Gettó milliomos: Ez a film kb. egy éve hever DVD a polcon, sose volt megnézve, véletlenül egyszer adta a hbo és akkor megnéztem. Ez olyan tipikus esemény nálam. Meg akarok nézni egy filmet, előkerítem, megszerzem, aztán nem nézem meg. Aztán annyi idő eltelik, hogy már a tv is adja. És ott megnézem. LOÁL A filmről. Jó film volt, szeretem az indiai filmeket, a tánc a cégén kifejezetten tetszett. Szigorúan csak egyszer nézhető film szerintem. Sok drámaiságot hordoz magában, de majdnem átesik a ló másik oldalára. Kissé túlértékelt ez a film szerintem, de ettől függetlenül nagyon jó.
8/10

Az időutazó felesége: ez egy érdekes film volt. A romantikus filmek közül amit a listában írok ez volt a legjobb (messze a legjobb). A főszereplő páros pedig nagyon passzolt. A sci-fi vonal részemről jól illett a filmben. Igazi csemege.
8/10

Mamma Mia!: nagyon pocsék. Betiltanám.
1/10

Öregdiák nem véndiák: ezt még inkább betiltanám. Ocsmány. Ez a film a filmgyártás legalja. Undorító. Felháborító. Gusztustalan.
0000000000000/10

Tükröm, tükröm: Barbra Streisand rendezésében és szereplésével. Ínyenceknek ajánlom. Nekem nagyon tetszett. Sokan mondják, hogy olyan fura benne Streisand, de szerintem igenis illik hozzá a szerep. Ez igai fim, jó film lett nagyon. Érdekesek a karakterek, igazi tükör a néző számára is. Persze ennek is vannak gyengéi, de érdemes leülni elé.
7/10

Hova lettek Morganék?: halott ügy. Ne pocsékolja rá az időt senki sem. A két színész igazán a tenyérbemászó kategória nálam.
0/10

Másnaposok: én nem szerettem ezt a filmet. Több nagyon irritáló pont is volt benne, inkább bosszantó, mint szórakoztató. A blőd, tahó és gyalázkodó viccelődések kifejezetten gusztustalanok a számomra. Volt erről egy kisebb beszélgetés, miszerint pedig nagyon jól adja elő a blőd, tahó, kocsmahumort. … És még közönséges is. És sajnálatos a tény, hogy egy ilyen film is, mint ez a mai filmgyártás egyik alapegysége. Meg volt számos más dolog, ami nem tetszett, de nem publikus észrevételek ezek. Ezt is betiltanám.
0/10

Párizsból szeretettel: Akciófilmnek nem rossz, már a mostani viszonylatot nézve. Travolta meg lehet üdítően is hat a filmben. Nekem túl sok a Ponyvaregényes utalás benne, de mindegy is. Nem volt egy nagy szám szerintem a film, de simán a nézhető kategórián belül van.
4/10

A bennfentes: Ez jó film volt. Pachino és Crowe. Jó páros, jó film. Nagyon nem is lehet ezt a filmet összefoglalni, meg kell nézni. Érdekes, néhol elcsendesedő, de izgalmas történetet kapunk. A színészekhez illő szerepben és minőségi színészi játékkal.
9/10

A Mars mentőakció: ez olyan, olyan. Nem igazán volt nyerő a számomra. Irritál Gary Sinise egész lénye. A helyszínelőkben sem szeretem. Nem tudom miért, egyszerűen visszataszítónak tartom a pasit. És ez erősen kihat a filmekre is, amelyekben szerepel. Maga a film vége meg nagyon lefelé ívelő. Jön a “csoda” és jön egy banális, semmit nem adó befejezés.
2/10

Bad Teacher / Rossz tanár Együtt néztem meg a Förtelmes főnökökkel. Annyit szeretnék elmondani a két filmről, hogy mindkettő kritikán aluli. Nem nevezem minőségi szórakozásnak azt, ha a film első két percében a trágár szótár fele elhangzik. De ezt figyelmen kívül tudnám hagyni, ha lenne a filmnek normális cselekménye, többé-kevésbé lenne rendes történet. De, ha mindezek hiányoznának és esetlegesen jó humorú filmet kapnánk cserébe a hiányosságokért akkor is elnézném a fent említett hiányokat. De egyik részről sincs teljesítve a dolog. Ez egy pocsék alkotás. Ha félpucér nőket akarok nézni akkor találok jobb helyet is, mint egy ilyen film. Szánalmas, hogy a mai filmek erre a meztelenkedésre építenek meg az ocsmány, pocsék szövegekre és hogy így mindent el lehet adni (mint amit már a Másnaposoknál is írtam). A Gran Torinot néztem ezek után a filmek után, abban kérdezi Walt, hogy mi lett a mai fiatalokkal? Hát én is ezt kérdezem: mi lett a mai filmekkel?
0/10

Horrible Bosses / Förtelmes főnökök Ahogy már említettem az imént, láttam ezt is. Ez a film is kritikán aluli, ahogyan a Bad Teachernél írtam, de ez talán a szereplő gárda miatt egy fokkal feljebb van. Bár nem érdemli meg a jobb értékelést, de érzelmi okok miatt, melyet Kevin Spacey és Jennifer Aniston iránt tanúsítok (mint színészek!!!), nem tudok objektív maradni. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy ez egy ócska film és nem ajánlom senkinek sem hogy az idejét pazarolja erre (a Bad teacher-re sem!!). Spacey-nek volt már pár hasonlóan szar szerepe, de nem hittem, hogy ebből szokást csinál. Aniston dögös, ez tény, de ezért kár volt. A többi szereplő meg nagyon idegesítő volt (Jason Bateman-nal az élen).
2/10

Gran Torino igazi Eastwood film. Egyszerű és sokat adó. Ez egy film, a fentebb említett kettővel ellentétben ez egy igazi film. Aki filmet akar nézni az ezt nézze meg nyugodtan, a fenti kettőt meg soha ne nézze meg. Nagyon tetszett Walt karaktere, a vicsorgások pedig tízesek volta. A történet és az események olykor közhelyesnek is tűnhetnek, de egyszerűsége és előadásmódja a film minden gyengeségét kijavítja.
9/10

A minap gyanútlanul nyomom a gázt, tekergetem a kormányt vagyis vezetést színlelve garázdálkodtam az ország úttalan útjain. Egyik kisváros követte a másikat, sütött a napocska, teljes idill. Majd az egyik város központjában elhagyva a buszmegállót egy jó nagy leállósáv mellett zöld ruhás, kalapos emberke terelgetett az út szélére.  Igazoltatott rendőrbácsi. Szokás szerint elkérte az iratokat, jogosítványt majd elnézést kért és csendben hátra vonult. Télen még csak-csak süket az ember, mert visszahúzza az ablakot, de jóidő mellett, leengedett ablakkal hallhatjuk, ahogyan bemondja a rendszámunkat a központnak és ellenőrizteti a biztosításunkat. Ez kicsit olyan, mintha turkálnának a ember zsebében – de nem lényeges ez. Majd nagy komótosan visszasétál és közli, hogy le fog járni a jogosítványom. Én meg nagy vidáman rámosolygok, hogy ugyan ne vicceljen már, hát 10 évig jó… Majd kezembe adja, forgatom, értetlenkedem, visszakérdezek. Tényleg le fog járni 1 hét múlva. Zavartan ezermillió köszönömet mondok neki, mert büntetést mégsem jó fizetni lejárt jogsiért. És tovahaladok. Érzem, hogy a gondolataim elégikus irányt akarnak venni, de nem engedem nekik és így hagyván a 10 évet mögöttem tovább szállok lélekben is. Aztán csak motoszkál bennem a dolog, másnap elmegyek a háziorvoshoz, majd az okmányirodába. Megcsináltatom a jogosítványomat. A piszkos anyagiak 11ezerre rúgnak, aminek örültem is, de inkább nem. Továbbra is melankolikus nyomással nehezedett rám a 10-esem, de múlt héten nem volt arra időm, hogy foglalkozzam vele. Tehát összegezve rövid bevezetésem: eltelt 10 év. Mindjárt 30 éves leszek. Ezt gyerekként el sem tudtam képzelni. Sőt, most sem tudom elképzelni. Különben holnap lesz a születésnapom, így talán magam előtt is tiszteletem teszem az időn, főként ezen a 10 éven elgondolkozva. Találtam is egy nekem tetsző összegzést:

“Következésképp: az idő a valóság eleve adott, mindentől független, „közegszerű”, nem-fizikai „kiterjedéseként” maga a semmi; amelyben a létezés, a mozgás és változás folyamatának visszafordíthatatlan, egymásutániságot kifejező egyirányú folytonossága az, ami az idő múlásának látszatát kelti. Az idő tehát nem múlhat, mert az maga a semmi, azazhogy semmiként az, ami. ” Forrás. 

Megnéztem a wikin is. Nekem túl száraz, nem túl elvont megfogalmazása az, mindenki rá tud keresni. Igazából az idő látszólagos mivolta az, ami nagyon szimpatikus. Számos oldalt olvasgattam, könyvet lapozgattam az idővel kapcsolatban. Majd megkérdeztem magamtól, hogy mit is keresgélek? Valójában szerettem volna valamilyen tudományos magyarázathoz kötni az életem múlását. Mert hát olyan ijesztő. Van aki később, van aki hamarabb eszmél arra, hogy mégis milyen tünékeny minden és milyen látszólagos. És, hogy mennyi szabályhoz kötjük magunkat, mennyi haszontalan dologra pazaroljuk azt, ami csak egyszer adatott meg. A nagy hajtásban és múlékonyságban túl sok dologról mondunk le. Én a gondolataimat dobtam sutba, amit azt hiszem leginkább én sínylek meg. Erre pont ezen dolog kapcsán ébredtem rá. Úgy éreztem ez olyan “jelentős” dolog, amit megírhatnék, majd jött is a “kontrollhang”, hogy á minek töltöd vele az időd, csak pocsékba menne… Majd ezen fellázadva elhatároztam, hogy írni fogok, azértis alapon, amikor kedvem támad – és esetleg nem vezetés közben leszek vagy valami közben.

Lényegébe véve megijedtem a 10 évtől. Legközelebb is 10 év múlva kell menni, azt már egyáltalán nem várom. Ahogyan apróék is szokták mondani, nem nagyon akarok megöregedni. Persze ez is kifejezetten emberi tulajdonság, félni a haláltól. Pedig ha tartalmasan töltöttük el azt, ami nekünk volt rendelve nincs mitől félni.

Remélem elég merengő, filozofikus és csapongó voltam.

A címsorhoz: ez jutott eszembe az időről. Elsőre csak jól hangzott azért írtam le, ha már eszembe ötlött. Aztán mire elkészültem a bejegyzéssel elkezdtem gondolkozni is rajta.  Mondom magamban, hogy csak nem kéne valami épületes badarságot írni (bár nekem szabad). Aztán addig-addig forgattam, ízlelgettem magamban, hogy megmagyaráztam. Így szerintem (!!!) értelmes. Remélem örömet szerzetem hétköznapi paradoxonjaim egyikének megosztásával kedves olvasóim számára.

Kategória:ÉN ]]> http://terika.wordpress.com/2011/10/10/ami-mulik-az-marad-ami-nem-mulik-az-nem-marad/feed/ 1 terika http://terika.wordpress.com/2011/09/25/a-nyugdijas-ferj/ http://terika.wordpress.com/2011/09/25/a-nyugdijas-ferj/#comments Sun, 25 Sep 2011 08:04:24 +0000 terika http://terika.wordpress.com/?p=3404 Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →]]> Kaptam emilkében. Igazán sziporkázó. (:

Miután nyugdíjba vonultam a feleségem ragaszkodik hozzá, hogy vásárlásnál elkísérjem a CORA-ba. Sajnos, a legtöbb férfihez hasonlóan a vásárlás engem halálra untat. Ezért legszívesebben gyorsan végeznék, de a feleségem, a legtöbb nőhöz hasonlóan, imád össze-vissza csellengeni a polcok között. A tegnapi nap folyamán a feleségem kapott egy levelet a CORA vezetőségétől, a következő tartalommal: Tisztelt asszonyom! Az elmúlt hat hónap folyamán az ön férje elég sok kellemetlenséget okozott cégünknek, amit tovább nem vagyunk hajlandók tolerálni, ezért úgy határoztunk, hogy az ön férjét persona non grátának nyilvánítjuk, és áruházunkból kitiltjuk. Megértése elnyerése végett az alábbiakban felsorakoztatjuk férje, videó felvételekkel bizonyítható tetteit. Június 15. Leemelt a polcról 12 doboz óvszert, amiket egyenként a gyanútlan vásárlók bevásárló kocsijába dobott. Július 8. Az ajándék osztályon található összes csörgőórát 5 perces időközökkel beállította csörgésre. Július 29. Leemelt egy nagy flakon ketchup-ot, aminek tartalmát a padlóra csöpögtette egészen a női vécéig. Augusztus 7. Odament egy eladóhoz és komoly, hivatalos hangon közölte vele, hogy vészhelyzet van az állateledel osztályon, kód 3 lépett életbe, azonnal menjen oda és járjon el az előírásoknak megfelelően. Az alkalmazott ennek megfelelően járt el, ami hatalmas pánikba torkolt. Augusztus 28. Elemelt egy „Vigyázz nedves padló” táblát és elhelyezte a szőnyegosztályon. Szeptember 15: A sportosztályon felállított egy sátrat, és az arra járó gyerekeknek azt mondta, aki hoz párnát és pokrócot az otthon részlegből, azt beengedi a sátorba. A felhívásra 23 gyerek reagált pozitíven. Szeptember 23: Az egyik eladó megkérdezte tőle, hogy segíthetne-e valamiben, amire a férje elkezdett üvöltözni, hogy miért nem hagyják békén. Október 4: Az egyik biztonsági kamerába benézett, mintha tükör lenne, közben az orrát piszkálta és az kiszedett eredményt bemutatta a kamerának. Október 10: A sportosztályon felvett egy vadászfegyvert, majd fenyegető hangot megkérdezte az eladót, hogy hol vásárolhatna idegnyugtató gyógyszert. November 3: A gépkocsi osztályon különböző tölcséreket kipróbált magán Madonna stílusban, amit az arra járóknak bemutatott. November 18: Bebújt a konfekciós ruhákat tartó állványba, és amikor valaki elhúzta a ruhákat rávisított „engem válassz, engem válassz.” November 21: A hangos bemondó hangjára embrió pózt vett fel a szőnyegen és azt visította: „Már megint ezek a szörnyű hangok.” November 30: Bement egy próbafülkébe, várt két percet, majd elkiáltotta magát. „Úristen, itt nincs vécépapír”. Az egyik eladónő elájult.

 Tudom, hogy aki ilyen műsorba megy az önként és dalolva vállalja ezeket az intrikákat, mert így akar híres lenni, de…DE, álljunk már meg. Hova ócskult a magyar ember? Milyen élet-és erkölcsi színvonalat tükröz ez?

Tudom, feleslegesen járatom, illetve nyomagotm a billentyűket és újra meg újra feleslegesen akadok ki ezen… Egyébként mindig mutatnak újat. Azt hittem egy VV-nél nincs lejjebb, de ez az aranypart ez … ezt nem tudom hova tenni. Azok a szülők meglett emberek. Így sírják vissza ifjúságukat? Milyen lelki sivárságban szenvedő emeberek ezek? Mit akarnak ezzel pótolni? Azt hiszik ez jó lesz nekik? Ennyire vágynak a rivaldafényre? Miért hiszik azt, hogy ettől boldogok lesznek…mondjuk érvényes a mondás, boldogok a lelki szegények. Ide nagyon illik.

Tehát a nehéz döntés az, hogy melyiket nézzék este a nézők, mivel a vv és ap egyidőben van. Óriási.

Bár kicsit utána olvasva nem tiszta számomra az aranypart és a valóvilág közötti éles határvonal, melyik volt hamarabb vagy melyik hol játszódik és miért és amúgy is hogyan van ez…de nem is akarom tudni. Illetve megnézve a tegnapi műsorújságot sem találtm sehol olyat, hogy aranypart, de hát maradjunk annyiban hogy én vagyok a médiahulladék, hiszen nem tudom hogy mik ezek, “ezsik-e vagy izzsák”. Vagy ahogyan Simon bá mondaná összefoglalólag: “Maguk folytatólagos pornografikus botányokozók!”

Az e-minden amúgy is ellepett már mindent, amit nem tartok rossznak, sőt, de valahol nagyon zavaró. Csak vegyük a legalapabb kütyüt, a mobiltelefont. Ma már lassan óvodában divat lesz a mobiltelefon, persze egyelőre tiltja ezt az óvodai szabályzat, illetve az iskolai is próbálja fékezni. Miért is van mobiltelefonunk? Azért, hogy mindig elérhetők legyünk – és ez nagyon jó, mert bármikor szükségünk lehet rá, bármikor kellhet, akármi történhet. Még álmunkból is felverhet egy mobil, mert megteheti. A mobilra nem haragszunk, bezzeg ha a kedvesünk vagy családtagunk csinálja ezt azzal lehet ordibálunk. A telefonnal nem. A telefon olyan szerves része lett az életünknek, amit nehezen vagy sehogyan sem lehet amputálni belőle. És mindezt észrevétlenül. Pedig megtehetnénk, hogy kikapcsoljuk a készüléket (persze számos funkció még így is működik), de nem tesszük. Inkább ott hordjuk a zsebünkben, a táskánkban, az magánéletünk része, az intimitásunk szennyezője.

Remélem senki nem érti félre, nem tüntetek a mobil ellen, egyszerűen az esik rosszul, hogy ennyire beférkőzött az emberek lényébe.

De nem is ez az, amiről írni akartam. Ez csak egy kitekintő volt, de mégis párhuzam vonható a jelen témával. Az állítólagos ismerőseim is pontosan ugyanilyen észrevétlenül keletkeztek. Pedig nem ismerem őket. Így talán kicsit sértve is éreztem a magánszférám – már ha lehet ilyet taglalni az interneten. Valakit csak a cyber valamelyik zugában találtam egy fórumon, egy blogon és amint megtudta a nevem máris be lettem jelölve. Ilyenkor felmerül a kérdés bennem, hogy ha váltok valakivel 10 mondatot az máris az ismerősöm kell hogy legyen? Szerintem nem. Sőt, szerintem valaki hobbiból gyűjti az ismerősöket. Ki lehet az ismerős? Véleményem szerint az, akivel valamilyen közös múltad van, ami lehetőleg nem csak virtuális (vagy ha csak virtuális akkor annak évekre visszamenő múltja van már). Úgyhogy, ezen szabályok mentén ma “töröltem” iksz számú “embert”. Úgy gondolom, hogy se nekem nincs közöm ahhoz, ahogy ők élnek, se nekik ahhoz, ahogyan én élek. És szerintem így tisztességes.

De a felismerés akkor is aggasztó számomra. Vajon milyen élet lesz majd az, amikor mindenki mindenütt megtalálható? A legújabb mobilok szinte már-már nyomkövetőként szolgálnak vagy azok is. Nincs üldözési mániám, csak logikusan végiggondolom: olyan telefont vesznek a fiatalok, főleg ők, ami fészbúk barát, amivel a legkönnyebb csatlakozni és vannak automata állapotküldési funkciói. Szóval miért is jó ez?

Tehát még 9 nap és megkezdjük az első osztályt. Egyszerűen rémeket látok. Azt látom csak magam előtt, hogy minden nevelésünk ellenére a gyermek majd elromlik, elrontják, megmérgeződik. Agresszív lesz, verekedni fog, csúnyán fog beszélni (talán ez aggaszt a legeslegjobban). Természetesen nem fogom tétlenül nézni, ahogyan ez bekövetkezik és kiírt minden jót, de legrémesebb álmaimat látom most az iskola-mumusban. A tanárnéni aranyos, felvilágosult, kihívásnak tekinti még az életet, nem csökött el a problémák és megoldatlan bajok tengerében, energikus – vagyis szimpatikus. Tehát nem a tanárnénitől félek. Egyszerűen a gyerekektől, meg attól hogy mivé lesznek. És akkor ezen a ponton elgondolkoztam magamon, hogy milyen jogon előítélkezek azonnal más szülők gyermekeiről?! Csupa kedves arcú anyuka ült az első szülőin, többet ismerek is ugye személyesen, többel együtt járunk focira ésatöbbi. Szóval talán jó lesz ez az osztálylégkör, csendes gyerekeket láttam, tanárnéni is aranyos, kedvességre, tiszteletre neveli ő is őket (meg a többi szülő is, legalábbis remélem, hogy nem csak én görcsölök ezen). Tehát mi baj lehet? AH!

Ezeken a gondolatokon hamar túltettem magam, a 7 éves gyerekeket nagyon irányíthatónak találom még, annyira nem félek tőlük. Viszont a 13-14 éves gyerekektől már annál inkább. Így meg is született bennem a döntés, hogy 6 osztályos gimnáziumba akarom majd adni későbbiekben a gyermekeimet. Ezzel kiküszöbölvén a 8 osztályos őrületet, amikor megvadulnak a gyerekek és nagyon felnőttnek hiszik magukat. Mondanom sem kell, hogy családtagjaim szemei kikerekedtek ennek hallatán és néztek rám hülyén. Jogos amúgy, hisz még az elsőt sem kezdtük el, de én úgy vagyok vele, gondolkodjunk előre…persze ennyire? Édesöcsém érvelt azzal, hogy elveszek tőle egy ballagást így, pedig az micsoda “buli”…részemről 14 évesen berúgni nem tűnik olyan bulisnak. Persze itt megint a rosszindulatú előítéletem munkálkodik, hiszen nem tudhatom mi lesz 8 év múlva a módi. Addigra már a pia lehet kimegy a divatból, mindenki füves cigit fog szívni órán is…Édespárom pedig úgy gondolja, hogy addig majd meglátjuk, nem kéne így előre szaladni. Pedig hát szerintem ezen már most gondolkozni kell.

Igen elborult vízióim vannak belátom, de azt hiszem jogosan. Nézzen körül az ember gyereke egy általános iskolában, hallgasson végig egy tanári panaszkodást, nézze meg mit csinál az amúgy nemtörődöm szülő, ha a szent kisfiát sérelem éri…hát jó hogy a legrosszabbra készülök és azon agyalok, hogyan lehetne a legkisebb rosszal megúszni ezt az egészet.

Szörnyen félek az iskolától. És mint kutató is most azt méricskélem mennyire igazak a megállapításaim, mennyire igazak az eredményeim. Persze tudom, hogy nem papírforma szerint élünk, de akkor is…

Szóval ezen agyalok úgy augusztus eleje óta folyamatosan. Addig is foglalkoztatott a dolog, de az idő telik, a dátum pedig egyre közelebb kerül, úgyhogy egyre inkább aggodalmaskodom. Biztos túlzok amúgy, de ez van – persze a gimnáziumra való készülés gondolatát a magam részéről is túlzásnak ítélem…

A legjobban mégis attól félek, hogy ezek a félelmek rabul ejtenek és ezzel megfojtom a családomat. Őszintén remélem, hogy a józan ész határain belül maradnak a döntéseim és senkire nem fogok ráerőltetni semmi olyat, amit ő egyáltalán nem akar vagy szenvedni fog tőle. Tehát a legjobban magamtól félek. Kellemes szimbiózisra vágytam pedig magammal az életem során, reménykedem benne azért, hogy így lesz.

Axióma: A Hétfő az mindig van – ez a legfontosabb kitétel. Nem szokott elmaradni, beteget jelenteni vagy lekésni. Vérengző és kegyetlen fenevad ezért feltétel nélküli tisztelet kell hogy övezze – ha nem akarunk alattomos halállal lakolni. A legfőbb tulajdonsága az, hogy bármikor lecsaphat VAGYIS a hét több napján is ártalmas lehet! A Hétfők azt szeretik, ha ágyban maradsz, lustálkodsz és boldogabb pillanataidban még dorombolsz is neki hízelgés gyanánt. Esetleg még, ha nagyon orrol rád, süthetsz neki sütit, de abból is csak a kedvencét és csak úgy, ahogyan ő szereti. ^____^

A 2010. augusztus 17-ei elmélkedés következik.
A hétfő a hét első napja. Micsoda megállapítás, ugye? A hétfő azt is jelenti, hogy eltelt a hétvége mindkét napja. Azt is jelenti, hogy menni kell dolgozni (félre értés ne essék, szeretem a munkám). Meg azt is jelenti, hogy fel kell kelni “időben” (ami annyit jelent, hogy nem lehet fetrengeni céltalanul az ágyban még egy icike-picikét). Meg azt is jelenti, hogy 2 nap alatt tutira történt valami a munkahelyeden, mert ugye ott non-stop 0-24 óráig zajlik az élet. Összevetve sok mindent jelenthet a hétfő, részemről én mindig tartok tőle egy kicsit, mert ilyenkor csikorgósan indul minden, hiába mész neki lendülettel a napnak. Így volt ez valahogy tegnap is, bár a megbízható előérzetem reggel azt sutyorogta a fülembe, hogy jelents beteget, nem kéne ma még a szobád ajtaján sem kilépni.

Reggel kiderült, vagyis elmondták már végre, hoyg szeptember 6-án audit, zusamme mindent átnéznek. Mondom jó, az két hét. Audit idején sajnos irodista munkára vagyunk kárhoztatva. Át kell nézni az utolsó kis fecnit, hogy aztán körmöt rágva várhassuk az említett napon, hogy az ellenőr azt mondhassa édesen mosolyogva, hogy hát ezt meg se nézem, ez biztosan jó. =) (nem volt gáz az audit és tényleg az volt, amit írtam…nem néztek át mindent XD)

Ezután reggeli körsétám közben szembesültem azzal, hogy nagyon morcos és mérges hétfő van. Mindenki csak magyaráz, morog, mérgelődik, kérdésre otrombán reagál, én pedig konfliktust kerülő manőverbe fogva megpróbálok megnyugtatóan nézni, együtt érző pillantásokkal nyugtázni picit, rávezetően beszélni, hogy de ennek semmi értelme. Ahogy hétfőn a fű sem nő, így a jóindulat is el van tiporva valahogy. Mindenesetre nem adtam fel, de nagyon lefáradtam szellemileg.

Vissza a mába. Újra 2011. aug. 15. van. Nem görcsölök már a rosszkedvű, morcos embereken. Simán csak az arcukba mosolygok és így a további cselekedetük saját magukat terheli – vagy elfordul vagy visszamosolyog.

Konklúzió. A Hétfő egy igen kényes állatfajta és nincs arra mértékegység, amivel a hatásait lehet mérni.

“Tegnap még mindez valószínűtlen volt, lebegő és értelmetlen, s egészen más volt a valóság. Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod… nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem… s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökéletes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked….”