Új év, új élet

Nem szoktam új évi fogadalmakat tenni. Azonban elérkezettnek láttam az időt arra, hogy mégis csak tegyek. Csomó mindent szeretnék megváltoztatni az életemben, magamban. Kötelezi nem akarom magam rá, ezért nem szeretek fogadalmat tenni (ami kötelező az nem jó szerintem). Szóval szeretnék változásokat eszközölni. Ezért megfogadom, hogy az elérni kívánt változásokat listázom magamnak, felmérem a megvalósulás lehetőségét és mikéntjét, hogyha pedig esélyes a megvalósulás (akár csak egy szemernyit is) akkor mindent megteszek érte, hogy sikerüljön. Szerintem ez egy jó fogadalom lesz. Amennyiben sikerül elérni a dologot az nagyon jó érzés lesz, ha pedig nem akkor is tiszta lappal indulhatok, mert tudom, hogy megtettem, amit tudtam.

Kategória: ÉN | Címke: , | 2 hozzászólás

Tény: itt kellene a címet megadni, de itt most nincs cím.

Mostanában a világ leghosszabb trilógiáját olvasom öt részben. Már évekkel, talán évtizedekkel ezelőtt neki kellett volna kezdenem. De most nem erről akarok írni. Hanem egy kérdést szeretnék feltenni, amely az új fejlécem keresgélése közben foglalkoztatott: vajon a Lófej-köd mindig is lófej alakú volt és mindig is lófej alakú marad?

Várom a válaszokat.

Kategória: ÉN | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

40 lettem

Egész hétvégémet kerítés festéssel töltöttem, tényleg csináltam mint a bolond és nem vagyok készen vele. Boldogsággal tölt el, hogy a jövőhetem is erről fog szólni, illetve ha nem is festéssel akkor az azon való morfondírozással, hogy mikor is tudom befejezni? O:

Fáj a jobb vállam. Tegnap nem tudtam aludni sem tőle. Az élet szép. A festés jó! (: Szeretek festeni amúgy. Szeretem a kerítést is festeni, csak ez sokkal fárasztóbb, mint a vászon előtt egy 2-es ecsettel vagy talán egy 10-essel kedvünk szerint kenni az olajat.

Bővebben…

Kategória: ÉN | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Tudományos és fantasztikus

Jó lenne, ha már lenne mivel utazgatni a csillagok között.

Cikk az Időképről (a linkre kattintva az egész olvasható).

“Tényleg hiperhajtóművet fejleszt a NASA?
Néhány napja tudományos szenzációként robbant a bejelentés, ám a fontosabb részleteket valamiért úgy tűnik, hanyagolta a média. Nézzük meg közelebbről!

Másik cikk az SG-ről (a linkre kattintva az egész olvasható).

Csökkenthető a térhajtómű energiaszükséglete
Újra előkerült a térhajtómű, a fénysebességnél gyorsabb utazási koncepciója, ami állítólag mégsem annyira irreális, mint azt sokan gondolják. A Start Trek kapcsán ismerté vált térhajtómű a tér-idő manipulálásával mozgatja az űrhajót, kihasználva a fizika törvényeinek egyik kiskapuját. Egy valódi térhajtómű koncepcióját még 1994-ben vetette fel Miguel Alcubierre, mexikói fizikus, a későbbi számítások azonban arról tanúskodtak, hogy egy ilyen eszköz energiaszükséglete egyszerűen lehetetlenné teszi a megvalósítást.”

És az lenne még nagyon jó, ha mostanában lehetne már utazgatni. Lennének űrkikötők és el lehetne menni máshová vagy esetleg segíteni lehetne más népeknek. Vagy esetleg olyan bolygót találni, melynek nyersanyagi hozzásegítenének a Földön lévő áldatlan állapotok leküzdéséhez (3. Világ, éhezés stb). Természetesen ehhez az is kellene, hogy a hataloméhes emberek ne a hatalmat akarják és ne a még nagyobb hatalommal bírásra törekedjenek, hanem az emberek világának fenntartásához. Ahhoz, hogy szépen éljünk, békességben (na a térhajtómű valószínű hamarabb elkészül, mint bekövetkezik az, hogy ne a pénz és a hatalom uralkodjanak).

Továbbá az is jó lenne, ha MI, egyszerű emberek is beleszólhatnánk ebbe az egészbe. Már, amikor mondjuk megtörténik a “kapcsolatfelvétel” más idegen civilizációkkal.

Sok minden jó lenne. És, amilyen jó lenne, olyan veszélyes is. Feltételezem, hogy az intelligensebb békésebb is, mert úgy gondolom, hogy az ésszerűség kizárja (egyszerűen logikátlannak és hülyeségnek tartja) az öldöklést például. Más szemszögből ez nagyon naiv nézet, hiszen lehet pont magasabbrendűséget hordoz magában, így esetleg pusztító magatartást eredményez. Ergo irtsunk ki minden más életformát, ami legyőzhet. Sosem lehet tudni. Azonban az ettől való félelem pont olyan, mintha azért nem merészkednénk ki a házból, mert attól félünk, hogy elkapjuk a náthát…

Azt is hiszem, hogy az ember azért, főként a tudósember, hajlamos túlbonyolítani, túl sok tényezővel dolgozni – ami egyrészről jó, másrészről viszont az egyszerű, kézenfekvő megoldás is jó lehet.

Remélem rövidesen összeokoskodnak valamit, mióta az eszemet tudom vágyom a csillagok közé.🙂

Kategória: a Világ ma | Címke: , , , , , | 1 hozzászólás

Idézgetek

Kerestem valamit és éreztem legbelül, hogy ő már megírta. Így is volt.

“Ez az emberi arc, amelyben nincs harag, sem vágy, minden kiégett ebből az arcból, mindent tud és semmit sem akar, bosszút sem, megbocsátani sem, semmit, semmit… ilyennek kellene lenni. Ez a végső emberi tökéletesség, ez a szent közöny, ez a teljes magány és siketség, az örömmel és a fájdalommal szemben.”

/Márai Sándor

Mástól is találtam. Tartalma ellenére “ritmusa” “vidámmá” varázsolja. Groteszk?

“Én annyit sírtam már, ó, de unom!
Kimarta szívem a könny,
Mint vén, erezett, rossz régi rezet
Zöld rozsda, lusta közöny.”

Karinthy Frigyes

A végére egy hosszabb.

“Az érzelmi szeretettel más gond is van. Elmúlhat. Vagyis nemcsak a térbeli, az időbeli távolság is gyengíti. Amikor azt mondtam, hogy a szeretet: örök – nem erre a szeretetre gondoltam. Ez romlékony. Magához ránt valakit, aztán elengedi. Sőt, el is taszítja. Az idők során lehet belőle közöny – a “Nem tudom, mit szerettem rajta…” kiábrándulása. Néha úgy hagyunk magunk mögött egy kedves embert, mintha soha semmi közünk nem lett volna egymáshoz. Életünk hajója sodródik előre, s ők a farvízen eltűnő távolodó hullámokba vesznek. Lemaradnak. Arcuk mint a vízmosta fényképek, elhalványulnak és szétfoszlanak. Idegenné válnak. A szerelem forró vonzalmát olyan hideg közöny válthatja fel, hogy még az egykori szerető halála sem fáj. Az ember néha úgy emlékszik vissza egy-egy ilyen elmúlt érzelmi kapcsolatára, mintha az előző életében történt volna. Vannak szerelmeink, akiknek arcát is elfeledtük. “Ki ez?!” Az érzelmek kihűlése azonban csak az egyik tragédiája ennek a “szeretet”-nek. A másik, amikor hőfokát megtartja ugyan, de átcsap önmaga ellentétébe. Gyűlölet lesz belőle. Ez az érzelmeink poláris természetéből fakad. Vonzás nincs taszítás nélkül. És taszítás sincs vonzás nélkül. A kettő: egy. Az érzelmi szeretet árnyéka: a gyűlölet. Ott lapul mögötte. És a gyűlöletben mindig fölfedezheted a visszájára fordult érzelmi szeretetet.”

Müller Péter

Én szeretem a távolodó hullámokat. Van úgy, hogy megérdemli az, aki odaveszett.

Kategória: ÉN, idézetek | Megjegyzés hozzáfűzése

Az éj fele

Annyira kemény vagyok, hogy a múlthéten még a fejem búbja is leégett. És most marhára viszket, komolyan kihalok. HÁMLIK. Ehhez tehetség kell, lássuk be.

Bővebben…

Kategória: ÉN | Címke: , , | 1 hozzászólás

Egymásra hangolva

“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”
(Gary Chapman: Egymásra hangolva)

Kategória: ÉN | 6 hozzászólás

Akkor most.

Elültettem a virágokat, amiket a gyerekek gyomláltak az utcán ki nekem.😀 Hozták tövestől. Aranyosak. Remélem senki nem látta őket. XDDDD

Kategória: ÉN | 1 hozzászólás