Az őszinteség leple alatt

Az őszinteség egy rettentő jó tulajdonság. Az őszinteséget mindenkinek gyakorolnia kellene. Az őszinteség veszélyes játékszer egy hozzá nem értő kezében.

Ikiru

Mai ajánlatom egy Kurosawa alkotás, az Ikiru (1952) című film. Ajánlottam már itt a Seppukut, én akkor néztem ezt a filmet is, több más japán drámával együtt.

Seppuku

Mai ajánlatom a Seppuku (Harakiri) című film.

Emlékszel

De el ne mondd neki!

A hetedik pecsét

A halál halála…? Ajánlom ezt a rendkívül különleges hangulatú filmet annak, aki ki akar szakadni egy kicsit. A mély depresszió és a gondtalan boldogság érzését egyszerre adó filmet magam részéről rettentően megszenvedtem, szinte kínlódtam filmnézés közben, éreztem ahogyan megmar mélyen. Művészi szinten alakul át a csecsemő gőgicsélése jajveszékeléssé, észrevétlenül váltja egymást az idill és a nyomor. Az ember közben belepusztul teljesen. És akkor még elő sem vettem a hittel kapcsolatos kérdéseket, kételyeket, feltételezéseket, melyeket felvonultat a film. Gyönyörű történelmi tájak, szép operatőri munka. Igazi kihívás ez a film.

Maniac

Szerintem ez is egy méltatlanul elfeledett minisorozat. A mániákus.

Úgy egyébként

ebben a fene nagy digitális oktatásban a szülőket megkérdezte valaki, hogy tudják-e vállalni?

Lassan úgy érzem magam szülőként, mint egy kivert kutya, aki tegye össze a két kezét, hogy digitálisan oktathatott, otthon, minden más mellett.

Néhány alkalommal magam elé vizionáltam, hogyan dörzsölgethetik a kezüket egyes tanárok, hogy na most megtudja apa-anya milyen az ő gyereke, küszködjél csak vele. Ez volt a bosszankodó énem.

Szóval, a szülőket ki kérdezte meg?

Ha már ilyen mindenféle bérkiegészítésről beszélünk, a szülők miért nem kaptak?

Persze arról is szó kell, hogy essen, hogy biztosan nem érdemli meg mindenki egységesen…De ez nem is érdekel.

Én, szülőként, hol belerokkantam, hol nem, közben dolgozni, közben aggódni, közben meghülyülni tényleg.

Hiába zengik tele a médiát azzal, hogy milyen hasznos volt a digiskola, ez nem igaz. Ez egy rettenetesen rossz időszak volt és pocsék volt.

Annyira nagyon úgy éreztem, hogy rettentően magamra lettem hagyva, szülőként, oldd meg, nekünk mindegy, csak legyen beküldve… Kinek kellene ezt megköszönnöm?

Mænd & høns – Férfiak és csirkék

Mads Mikkelsenről jut eszembe. Íme a mai dán csoda. Mænd & høns – Férfiak és csirkék (2015).