Kuruc portya

Portyázni voltunk aug.20-án.

Újra ez+az+amaz

Idén sajnos már másodjára élhetünk alkotmány adta szavazati jogunkkal. Óyesz. Így idén már másodjára kaptunk ajánlószelvényt, ismertebb nevén kopogtató cédulácskát. Örvendetes dolog ez, hiszen így idén már biztos, hogy másodjára lehet rettegni attól, hogy ki akar rábeszélni és mire vagy kire. VAGY éppen félni a kirablástól (egy forintért nem küzd ennyire az ember, mint egy kibaszott ajánlószelvényért). Reményteli dolgok ezek. És idén ÚJRA lehet választani figyeszt, függetlent, emeszpét, elempét, akármit. Állást foglalni most sem fogok, egyetemleges nevetésben törtem ki valamelyik délután, amikor is a jelöltek (mindegy melyik, polgármester vagy képviselő) szórólapját olvastam. Azért viccesek ezek a dolgok, mert évről-évre, évtizedről-évtizedre nyilvánvalóvá válik, hogy a “politikusok” nem tudnak fogalmazni, írni, csűrik-csavarják a szavakat, értelmi tartalom nélkül (engem ámulatba ejt, mint azt az ember, aki ritkán néz televíziót, ilyenkor szembesülök a tényekkel leginkább). Ez a komikum akkor teljesedik ki leginkább, amikor a helyi választások következnek el és tudod, hogy az ötödik szomszédod is indul és meglátod a szórólapot és elolvasod és hahotázásban törsz ki. Pl. az ilyen mondatokra gondolok: “Ez idő alatt meg sikerült tapasztalni úgy a szülővárosom, mint a megye gondjait.” – egyszerűen csodálatos a “meg sikerült tapasztalnom” szókapcsolat. Sok ilyen mondat van, azt hiszem mindenki találkozott már ilyenekkel. Különben a leginkább azért van hányingerem a helyi választásoktól, mert >>újra<<, mert így van hirdetve minden, hogy újra lehet ez+az+amaz. Úgy vagyok vele, hogyha már országosan nem tudja úgymond irányítani az egyszeri ember a dolgait akkor legalább abba legyen beleszólása, ami helyileg működik. Jó lenne, ha nem a pártpolitikáról szólna ez is, ÚJRA, de sajnos ez IS erről szól.

Frissítve! Egy hétig…

voltam szabadságon, így egy hétig voltam nyaralni is. (: Ővele, de ezt most hagyjuk is. Merthogy kalandos utazásom volt.

Frissítés: válogattam képeket is végre. (:

Röviden.

Az elmúlt két hét nagy hajtásban telt. Munkahelyi ez+az, kibaszások, átverések, szóval csak a szokásos. Rájöttem, hogy van egy nagyon aggasztó és hülye tulajdonságom, ami miatt azt hiszem sok bonyodalmat okozok még magamnak. Vagyis lehet nem, de ki tudja. Engem nem érdekel, hogy ki-kicsoda, ember-ember, mindenki, egyformán. Az 5 éves gyerek ugyanúgy ember, mint a 30-40-90 éves. És azt is letisztáztam magamban, hogy engem nem tud lázba hozni az, hogy ki mit csinál, miért csinálja, mi van a háttérben, miért van az. Ezt most, mint általánosságként jegyzem meg. Az elmúlt két hét munkahelyi belső viszálykodásai tökre kicsináltak. Egyszerűen nem tudom megérteni, még most sem, miért van képessége arra az embernek, hogy bántsa a másikat, hogy megalázza, hogy kinevesse. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem engem aláztak, nevettek ki, ha ezt nevezhetem szerencsének. Viszont végignéztem, végighallgattam, szavaim süket fülekre találtak, talán korom okán (diszkrimináltak, mert az átlag életkor a munkahelyemen 40 év). Minden esetre sohasem fogom megérteni az ember ezen attitűdjeit. Soha. Sajnos ez etikai dilemmát eredményez bennem, de biztos vagyok benne, hogy megtalálom a középutat. Nem gondoltam volna, hogy egy szociális szférában ilyen közösséget találok.  Mosolyogni mindig van erőm.

Mindenesetre én most elmegyek egy hétre nyaralni. (: Mert megérdemlem. Röviden ennyi. Sunshine.

Fényképeztem…

Képek vegyesen, össze-vissza…

Látomás

Láttam az álmod, de nem éreztem.

Hallottam a hangod, de nem éreztelek.

Érzem a leheleted az arcomon, de nem vagy itt.

Keser-édes fájdalom ez, a legfájóbb mind közül.

Alattomosan mardos, de boldog vagyok tőle.

Lelkem nem repül már tova, csak szárnyal Benned.

Emonella

Őszinte vallomással tartozom magamnak, pici lelkiismeret furdalásom is van, hogy eszembe jutott ez a szó. Mindjárt el is magyarázom, hogy miért.

Ahogy akarod. Márai másképpen…

Kattints a képre!

Lányok! Nektek is szőrösödik a hasatok a köldökötök körül?

Ezzel a kérdéssel szembesültem reggel e-mail olvasás közben. Igencsak pislogtam. Nem óhajtok ilyen jellegű bejegyzéseket írni egyébként, nem akarok ítélkezni tényleg, mert inkább csodálatra méltó (és egyben szomorú is), hogy miket művelnek az emberek magukkal – bár ezt most kutató lelkem mondta, aki elemezgeti ezen attitűdöket. (:

Szóval megláttam ezt a kérdést és azt hiszem felnevettem hangosan. Mondom ilyen nincs. Már ez is kérdés? A köldökömnél? Szőr? Hát a kiskutyafülefarekátmár! Szóval az ember testét szőr borítja, persze inkább csak pihe, de mindenütt van. Most ha ezt megtudná a sok kis tinicsajszi akkor mi lenne? Armageddon? Egyszerűen nem értem. Olyan férfit nem láttam még, akit zavartak a pihécskék (- ha van ilyen barátod, pasid akkor dobd ki, hagyd el, mert nem normális! ).

Picit kioktató stílusom miatt előre is elnézést kérek.

Szóval nem értem, hogyan jutott el ideáig az önmagunk el nem fogadásának a művészete (gyönyörű szenvedő szerkezet). Azt hiszem tanítani kéne iskolában, az általánosba, az alsóban, írás és olvasás óra után, hogy az ember úgy jó, ahogy van és nem az aktuális trendtől leszel valaki. V”issza a természethez!” Nem kell smink, nem kell kence, nem kell semmi, nem kell hogy kinn legyen a hasad, a köldököd, a nemi szerved, senki nem kíváncsi rá, hogy azt lássa amint mész az utcán. Én személy szerint embereket szeretek látni magam körül, nem állatokat, akik barom módon viselkednek. Öltözzetek normálisan, vegyetek fel olyan ruhát, amiben ha meglátnak nem akarnak megerőszakolni (ez a hímekre is igen erősen vonatkozik!). És nem baj, ha szőrösödik a köldökötök a hasatoknál, ez a pubertás folyamat egyik része, fiúknál is. Normális vagy szőrösen is, hidd el nekem!

Mosolygós nővérke

Ez a mosolygós nővérke én lennék. Így hívnak a klienseim. Persze nővérke nem vagyok, de ha így jobb, akkor az leszek. A mosolygós nővérke jelenti nagyon jól érzi magát a bőrében. Lementek a határidős munkák szerencsére, így múlthéten pl. szabadságon is tudtam lenni, ami igazán áldásos volt, mert utóbbi pár hetem kész téboly volt. Senkinek sem kívánom. 4 nap alatt fogyta m 6 kg-ot az idegeskedéstől és egyebek. De szerencsére a sors kegyes volt hozzám és nagyon jó időtöltéssel ajándékozott meg és kiváló, a lehető legjobb társasággal. Úgyhogy a hetet pihenten és nyugodtan kezdtem végre. Túráztunk, moziztunk, sütögettünk, lustálkodtunk, nagyon jó volt lazítani végre.(:

Mellesleg akármilyen hajtás is van, akármi is van egy-egy klienssel, egy-egy ilyen mosolygós nővérkés elszólás után tényleg mindig mosolyra áll a szám is. Úgyhogy elkeseredni szerencsére nem tudok, nincs meg hozzá a képességem, túlontúl optimista vagyok a pillanatnyi feszült helyzet ellenére is. Most aztán lehet gyúrni a nyaralásra, alig várom. (:

Játszottunk…

Lezártam a szavazást a Játszani aZinterneten posztból. Az eredmény a következő lett:

A legtöbb szavazatot a “megjátszani” és az “eljátszani” lehetőség kapott. Ezt is vártam igazából. Az emberek hajlamosak valaki másnak kiadni magukat, mint amik valójában. Több hozzáfűznivalóm a szélesebb körű kutatás után lesz majd. (:

Ma napi konlkúzió

Az ember képes a változásra, de van hogy észre sem veszi, hogy megváltozott. Persze lehet a változás több nézőpontból és oldalról értékelni, de a jelenlegi kifejezetten pozitív irányú. Aztán mikor tudatosul benne, hogy mennyit és milyen irányban változott akkor megörül neki, már a pozitív irányút tekintve. Én is örülök most. (:

Márai

“Tegnap még mindez valószínűtlen volt, lebegő és értelmetlen, s egészen más volt a valóság. Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod… nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem… s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökéletes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked….”

Milyen is lehetek?

Seijunnak ajánlva.

Aktuális hogyan és miként.

Amiről minden napunk szól. Csak van, hogy a berögzött dolgok helyett jön valami nagyon új, nagyon kényelmetlen, nagyon nehéz. Mint reggel ráébredni arra, hogy hétfő van és totális erejével rohan le a nap. Úristen hétfő. Előre furcsa előérzeted van, jól fog ma menni, de nem lesz egyszerű. Pont ilyen volt a mai napom is. Amikor is a munkaidő lejártával azt mondtam, hogy alig várom a szabadságom, rá se gondolok senkire, aki itt van benne az intézetbe. De még erre sem nézek. Várom, hogy picikét kiszakadjak, mert idegölő a sok értetlenkedés, mindennap újra és újra ugyanazt elmondani, átfogalmazni, olykor futni a lehetetlen köröket. Azonban most vidít az, hogy már csak két napos a hetem, úgyhogy a mosoly ereje még mindig hat. Rám is. (: