Szárnyas Fejvadász – Blade Runner, avagy cyberpunk L.A.

Ha már belecsaptam a lecsóba ezen műfajba, akkor egyetlen egy alkotást sem hagyok ki. Ridley Scott neve pedig garancia mindenre.

A címben az L.A. Los Angeles illetve a live action verzióra utal. Az ötlet Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című sci-fi könyve adta.

“A XXI. század elején, a Tyrell Corporation a Nexus 6 fázisára fejlesztette ki robotjait, akik látszólag olyanok, mint az emberek. Ők a (Replicant’s) Másolatok. A Nexus 6 Másolatok erőben és ügyességben magasabb szinten vannak, intelligenciában pedig ugyanott, mit az őket tervező mérnökök. A Másolatokat Világon kívüli (Off-World) rabszolgaként használják: a többi bolygó veszélyes felkutatásánál és gyarmatosításánál. Az egyik Nexus 6 harci osztagnál bekövetkezett brutális lázadás miatt a Másolatok halállal büntethető betolakodók lettek a Földön. A rendőrség speciális osztaga – a Blade Runner-ek – kilövetési parancsot kaptak minden törvényt megszegő Másolatra. Ezt nem kivégzésnek hívják, hanem nyugdíjazásnak. “

Ez lenne az alapszituáció, ezzel indul a film is. Ismerős dallamok csengenek fel az opening alatt: a zenét Vangelis szerezte, igazi mestermunka lett. A kezdés nem hosszú: a zene feszültségkeltése és az írásos ismertetés elnyújtja a 3 percet, amíg az egész tart. A hegedű szólamok egyszerre teszik élvezetessé és idegesítővé a hangulatot. Alig vártam, hogy vége legyen, de mégis nagyon élveztem. Ezek után Scottnak kettő percébe SEM kerül, hogy lenyűgözze és a képernyő elé szögezze a nézőt végérvényesen és óhatatlanul: Los Angeles 2019 novemberében – az apokaliptikus világ, amelyről szinte nem lehet eldönteni, hogy poszt állapotú vagy épp most is megél egyet. A Káosz tükröződik vissza “szemünkben”.

Fények villódzása, lángoszlopok üvöltése tárul elénk, melyek mellett űrhajók siklanak el a sötétben, sötétség. Félhomály., szürkeség borul a szemünkre..miközben kiráz a hideg a zenétől és elnyúlik az ember szája, mert bámészkodva nézi a képsorokat.

Nézzük csak, miért is vagyunk itt?

A Földre hat Másolat tért vissza, így a Blade Runner-ek akcióba lépnek. Mi ezen “vadászat”-ot követjük nyomon – Gaffel (Edward James Olmos) együtt, aki egy sátáni figura a filmben(talán ő az, aki mindent tud, de semmit sem mond el).

A Másolatok annyi érzelemmel rendelkeznek, amit rövidke életük során megtapasztalnak, ami 4 év, a biztonsági aktivációs idő szerint. Nincsenek saját emlékeik, szolgasorsban élnek, ezért nehezen kezelhetőek. Saját életre vágynak, mert végül is emberek: emberként akarnak élni, hosszabb életet  akarnak, vagyis ÉLETET akarnak. Ebből adódik a probléma., mert nekik ehhez nincs joguk.
Ezen Másolatokat pszichológiai tesztekkel tudják kiszűrni. Olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek heves érzelmi reakciót hivatottak kiváltani: mivel nem rendelkeznek önálló érzelmi világgal ezért feltétlen reflexeikből adott válaszuk a vesztük okozója.

Deckard (Harrison Ford) egy Blade Runner-a legjobb.

A letűnt “zsaru”, akinek senki nem érhet a nyomában – Ford igazán jól hozza ezt a szerepet: kifordult karakter, fényes múlttal, leszerelve. Olykor piál(Tshin Tao-t iszik), de amúgy rendben van, már amennyire rendben lehet lenni egy ilyen világban. Megbízzák a feladattal, hogy találja meg a Másolatokat és nyugdíjazza őket. Első lépésként megkapja a már meglévő infókat és elmegy a Tyrell Corporation-ba, letesztelni az ott lévő Másolatot. Rachel nem tudja, hogy mi és ki is Ő valójában. Már a kezdetek kezdetén feltűnik a feszültség kettőjük közt, végül Deckard rájön a nő valójára. Itt találkozik a “teremtővel”: Tyrell-lel, aki az egész robot-biznisz “atyja”. Igen, ez neki csak egy biznisz. “Üzleti mottóm: Emberebb az embernél”. És ezen mondat után válik tökéletesen világossá az egész kérdéskör: a lét, a teremtés joga, jog az élethez, kinek és mennyi ideje van, mennyi időt adnak neki és miért…Sok-sok kérdést vet fel a kijelentése. Én személy szerint elborzadtam, bár a megnyilvánulása nem is lehet emberibb. Deckardnak megtetszik a nő, annak ellenére, hogy tudja róla, mi is Ő valójában. Beleszeret.

Rachel (Sean Young):

A nő Tyrell egyik kísérlete, egy Nexus 6-os, akinek emlékeket adott, hogy érzelmi háttér segítségével beszámíthatóbbá és irányíthatóbbá tegye, csak egy kísérlet, semmi más. Miután kezd ráébredni “létére”, kétségbeesetten kapaszkodik emlékképeibe, és Deckardhoz szalad, hogy bizonygassa igazát, aki a lány könnyeitől meghatódva letagadja, hogy ő másolat lenne. A kétely nem oszlik, Rachel nem hülye. Elfogadja, bár fél emlékeitől, hisz azok eddig becsapták és nem valóságosak az érzései sem. Sorsa összefonódik Deckardéval.

A továbbiakban a férfi elkapja az első Másolatot, Zhorát kegyetlenül lelövi, semmi könyörülettel.

Majd közvetlen ezután Leonnal fut össze.

Ő szintén Másolat, őt pedig Rachel lövi le, aki a férfi után ment – így megmenti az életét. Ezután már csak Roy (Rutger Hauer)

marad és Pris (Daryl Hannah).

Roy és Pris karaktere a színészek egyik legjobb alakítása szerintem. Daryl fergetegesen jó ebben a szerepben, eszményin hozza Pris visszahúzódó, de annál vadabb személyiségét. Szerintem ez a színésznő élete legjobb alakítása. Rutger pedig…igazi robot feelinget ad, törtető és akadályokat nem ismerő, valódi harcos és “férfi”. Tökéletes páros. Roy, Tyrell bánatára, megkeresi teremtőjét, hogy segítsen rajta…de mivel nem tud, megöli. Ezzel is elfogadva kissé sorsát, miszerint halála órája hamarosan eljön, élete egy programozott lét része volt és nem tud ez ellen semmit sem tenni. Érdekesen áll a gyilkosság előtt: az ember is esendő és múlandó, hisz két kezével végzett egy olyan eszményi lénnyel, aki őt is létrehozta. Érthetetlen vigyorra konstatálja az esetet, miközben elhagyja a helyszínt. Mire hazaér addigra Deckard megtalálja Prist, és meg is öli a nőt. Újra szembekerül a halállal, de mint szenvedő alany. Mivel még nem tapasztalta ezt, teljesen kiborul. Eluralkodik rajta az őrület, félelmetes kacagásba kezd, nem kíméli saját testét sem…talán már nem fél a haláltól. Egyedül maradt, végérvényesen. Nem akart mást, csak tovább élni. Úgy üvölt, mint egy farkas/kutya. (Gyászol?) Roy Deckardnak:” Stay alive.” Roy haláltusájában szinte megadja magát, harc közben megmenti Deckardot is… Roy: “Ezek a pillanatok mind elvesznek, mint könnyek az esőben.” Miközben leáll egy galamb repül ki a kezeiből az ég felé…

Nem tartom fontosnak a történet további elmondását, elég kézen fekvő, nem is ez a lényeg. A 114 perc alatt sok minden történik, de párbeszéd az elég szűkösen. Azt hiszem túlzottan sok pszichológiai és szimbolikus mondanivalót szeretett volna belesűríteni Scott a történetbe, talán ezért is volt bukás 1982-ben a premier. Nem voltak felkészülve rá az emberek.

Minden pillanatot megragad, hogy bemutassa a világot, amiben léteznek ezek az emberek: Los Angeles egy multikulturalizmusban pezsgő város, ahol japán-egyiptomi-angol hagyományok elegyednek egymással és léteznek egymásba fonódva.

A videóplakátokról reklámgésák hirdetnek fogyasztási javakat, mint egy tokiói városrészen.

Az utcán tömött járművek szállítják az embereket. A levegőben sugárhajtású gépek röpködnek.

Az atmoszféra savas, így az eső is savas, amely a földet mossa. Sosincs világos…állandó félhomály uralkodik, az egész történt szinte csak éjjel játszódik. Villódzás, fénycsóvák, tűzoszlopok lengik körül a várost.

Szakadatlan-monoton zaj van állandóan, mindenki mozog, senki nem áll meg. Totális káosz. Mindez ellenére mégis egy élő városról van szó…a zűrzavar ellenére emberek lakják, töltik meg élettel.

Ezért is nem lehet eldönteni, hogy hol tart, hová tart a világ…hol van. A Tyrell Co. épülete is piramisszerű, magasba törő…

Az ég felé nyújtózkodik minden tűzoszlop is. Az ember naggyá akar lenni, de semmilyen földi alkotó elem segítségével nem tudja elérni az “eget”,  így gyárt magának magából. Gusztustalan.

Számos szimbólum szerepel a filmben. A fontosabbakat említve: ilyen például Deckard álma is, ahol megjelenik a mesebeli egyszarvú; illetve a végén Roy halála, aki egy fehér galambbal a kezében hal meg, mielőtt megmenti Deckard életét. Vagy J.F. Sebastiannál(aki a genetikai tervezőjük volt)

a babák: élettelen bábuk vajon, milyen célból jöttek létre? Illetve az egész filmben a keleti kultúra beágyazódása ad egyfajta ízt, ami kellemes, és ijesztő is egyben. Túlnépesedés? Bolygók közti utazás? Áttelepülés? Mi tesz emberré? Hogyan létezünk? Illetve Gaff állandó figura-készítése: hol darut hajtogat, hol kis pálcika emberkét csinál…a történet végén is hagy egy origamit Deckardnak, ás búcsúzóul annyit mond neki, hogy “úgy sem él sokáig”. Vajon ezt miért mondta neki?
Számos utalás van arra, hogy miből lehet tudni, ha valaki Másolat. Olyan dolgok,mint az érzések megélése, emlékekhez való ragaszkodás, képek őrzése…álmok. Amikor megjelent az egyszarvú volt bennem egy marha nagy WTF?!?!?! Majd a végén megint, amikor Gaff elbúcsúzott tőle. Miért mondta, amit mondott?
Deckard  egy Másolat lenne?  Erről Scott később el is mondja, mi az igazság.

“He’s replication.”

Összegzésképp: kultusz film a javából. 1982-ben ez a film egy mestermű, kár, hogy akkor nem értékelték igazán. A nem tetszést a lelki tartalom adhatja meg: sokszor nyögve-nyelős a sztori, mert nem hangzik el egy árva szó sem. Jó, ha volt max.3-40 perc párbeszéd az egész filmben, és akkor lehet sokat mondtam. Igazán nehezen emészthető cyberpunk alkotás, de pont ez adja meg a zamatát, hogy nem egyszerű jelentést akart adni vele Ridley Scott az embereknek. Valami világit akart kifejezni, ami mindenütt létezik, talán alternatív jövőt-bár ezen gondolatmenetet megvágnám, hisz már abban az időben is jelen voltak a különböző szubkultúrák, emberek, akkor sem fogadták a másságot, akkor is felsőbbrendűnek tekintette magát az ember, és akkor is egy olyan dolgot/létformát akart már létrehozni, aminek nem értette már saját maga sem a létezésének célját. Puszta hatalomvágy és pénz, ami motivált. Bár azt hiszem itt nagyobb szerepet kaptak a társadalmi normák, mint a későbbi cyberpunk alkotásokban, ahol már az egyén létkérdései a főszereplő motívumok (Így például a GitS is-azért merem ide sorolni, mert beleillik Scott világképébe). Engem igazán a jövő világa effektek nyűgöztek le, de azok totálisan. Nagyon tetszettek a vizuális megjelenítések, a technika, minden. A káosz és kaotikus lét megjelenítése, a keleti kultúrák vegyítése, az alapgondolat(robotok-emberek dimenzionális összefüggése), a nyüzsgés.

A filmbeli “harcokat” szándékosan nem elemezgettem: totálisan sablonszerű, ahogy a szerelmi jelenet is Deckard és Rachel között; azért nem tértem ki erre, mert számomra nem ezek voltak a fontosak, bár tény, hogy minden egyes haláleset a filmben megrázó és sokkszerű.

9,5/10

Miért nehéz megnézni?

Nekem speciel a harmadik nekifutásra sikerült végignéznem, akkor is egy szünettel. Ebben a filmben alig van párbeszéd, de ha van, az velős és zsíros és az amúgy is nehezen emészthető történettel együtt megfekszi az ember gyomrát. Ebben az alkotásban nem az elhangzott szavakon van a hangsúly, pusztán a mozdulatok-tettek jelentőségére is kell figyelni. Ez azért nehéz, mert az ember mint olyan, túlságosan multifunkcionális lény és az értelme is ezen szinten működik: egyszerre több irányból kapja az infót, és nem baj, ha nem dolgozza fel mindet, környezeti hatásként így vagy úgy érvényesül benne. Itt viszont meg csak egyszer egy dologra kell figyelni. A történetvezetés egyenes, nem csapong, sorban veszi az eseményeket…amik  súlyos mondanivalót hordoznak. Nincsenek váratlan fordulatok, némi hevesség azért fellelhető, és ha történik valami komoly esemény (halál például) az szinte sokkolja az embert. Nehéz végigülni, sőt lehet sok mindenkinek pont emiatt nem fog tetszeni majd. Meglátni, észrevenni benne azt a millió mögöttes tartalmat, a drámaiságot, ami bele lett tuszkolva (bár ez nem a legjobb szó most) nem egyszerű feladat.