A Hétfő

Ezt még tavaly augusztus 17-én írtam. Ugyan e nap már rég letűnt, sőt az idei is elmúlik két nap múlva, de a hétfő még mindig aktuális.

Axióma: A Hétfő az mindig van – ez a legfontosabb kitétel. Nem szokott elmaradni, beteget jelenteni vagy lekésni. Vérengző és kegyetlen fenevad ezért feltétel nélküli tisztelet kell hogy övezze – ha nem akarunk alattomos halállal lakolni. A legfőbb tulajdonsága az, hogy bármikor lecsaphat VAGYIS a hét több napján is ártalmas lehet! A Hétfők azt szeretik, ha ágyban maradsz, lustálkodsz és boldogabb pillanataidban még dorombolsz is neki hízelgés gyanánt. Esetleg még, ha nagyon orrol rád, süthetsz neki sütit, de abból is csak a kedvencét és csak úgy, ahogyan ő szereti. ^____^

A 2010. augusztus 17-ei elmélkedés következik.
A hétfő a hét első napja. Micsoda megállapítás, ugye? A hétfő azt is jelenti, hogy eltelt a hétvége mindkét napja. Azt is jelenti, hogy menni kell dolgozni (félre értés ne essék, szeretem a munkám). Meg azt is jelenti, hogy fel kell kelni “időben” (ami annyit jelent, hogy nem lehet fetrengeni céltalanul az ágyban még egy icike-picikét). Meg azt is jelenti, hogy 2 nap alatt tutira történt valami a munkahelyeden, mert ugye ott non-stop 0-24 óráig zajlik az élet. Összevetve sok mindent jelenthet a hétfő, részemről én mindig tartok tőle egy kicsit, mert ilyenkor csikorgósan indul minden, hiába mész neki lendülettel a napnak. Így volt ez valahogy tegnap is, bár a megbízható előérzetem reggel azt sutyorogta a fülembe, hogy jelents beteget, nem kéne ma még a szobád ajtaján sem kilépni.

Reggel kiderült, vagyis elmondták már végre, hoyg szeptember 6-án audit, zusamme mindent átnéznek. Mondom jó, az két hét. Audit idején sajnos irodista munkára vagyunk kárhoztatva. Át kell nézni az utolsó kis fecnit, hogy aztán körmöt rágva várhassuk az említett napon, hogy az ellenőr azt mondhassa édesen mosolyogva, hogy hát ezt meg se nézem, ez biztosan jó. =) (nem volt gáz az audit és tényleg az volt, amit írtam…nem néztek át mindent XD)

Ezután reggeli körsétám közben szembesültem azzal, hogy nagyon morcos és mérges hétfő van. Mindenki csak magyaráz, morog, mérgelődik, kérdésre otrombán reagál, én pedig konfliktust kerülő manőverbe fogva megpróbálok megnyugtatóan nézni, együtt érző pillantásokkal nyugtázni picit, rávezetően beszélni, hogy de ennek semmi értelme. Ahogy hétfőn a fű sem nő, így a jóindulat is el van tiporva valahogy. Mindenesetre nem adtam fel, de nagyon lefáradtam szellemileg.

Vissza a mába. Újra 2011. aug. 15. van. Nem görcsölök már a rosszkedvű, morcos embereken. Simán csak az arcukba mosolygok és így a további cselekedetük saját magukat terheli – vagy elfordul vagy visszamosolyog.

Konklúzió. A Hétfő egy igen kényes állatfajta és nincs arra mértékegység, amivel a hatásait lehet mérni. 😀